1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - XII. Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - Lyka Károly

tomus mellett lett első prosector. 1895-től 1899-ig a tübingai egye­temen működött mint rendkívüli tanár. Ekkor már a szakiroda­lomban is ismert neve volt, német nyelven irt munkái világhírűvé tették. „A gerincvelői idegek hátulsó gyökereiről" (1889) s a „Der feinere Hau des Nervensystems ím Lichte neuester Forschungen" (1893) c. müvei az útjelző morphologiai kutatás teljességét adják. Elemző képessége rendkívüli, szinte azt mondhatni, hogy amely kérdést megir, ott már utána senkinek sem akad munkája. Mihal­kovics tanár halála után a budapesti egyetem orvoskara egyhan­gúlag hivta meg az üres tanszékre s 1899 december 26 óta tölti be az anatómia és fejlődéstan székét, mint rendes tanár. Többször volt a kar dékánja. Ugy professzori, mint szakírói érdemeiért a Magyar Tudományos Akadémia 1897 május 6-án levelező, 1903 május 8-án pedig rendes tagjává választotta. A király 1909-ben ud­vari tanácsosi méltósággal, majd a Ferenc József-rend középke­resztjével tüntette ki. Orvosi munkássága a neurontanban érte el kuhninációját, az eddig homályos szerkezetű központi idegrendszer feltárása teljesen az ő érdeme. Nagy feltűnést keltett szakkörök­ben 1922-ben „Az ember anatómiája" cimfí munkájával. A buda­pesti egyetem orvoskara 1927 januárban a felsőház póttagjává választotta. 1927 decemberében a budapesti Pázmány Péter-Tudo­mányegyetem orvosi kara képviseletében felsőházi rendes tag lett. LYKA KÁROLY A Képzőművészeti Főiskola tanára és volt rektora, a Képzőművészeti Tanács tagja, művészeti iró, született Budapesten 1869 január 4-én. Iskolái végeztével festő­művésznek indult és Münchenben a festé­szeti akadémia, majd Hollósy Simon tanít­ványa volt. Ott tudományos és irodalmi ta­nulmányokkal is foglalkozott s nagy feltű­nést keltő esztétikai és müvészetkritikai cik­keket irt 1891-ben az „Elet" tudományos és irodalmi szemlébe, amely a modern művé­szeti és irodalmi irányok küzdőtere volt. Majd Rómában folytatta tanulmányait, s mint a Pesti Napló levelezője 1892—1894-ben az örök város művészeti, irodalmi és egyéb kulturális eseményeiről színes tudósításokat irt. Hazatérvén, mint mükritikus és eszté­tikus, írásaival csakhamar a magyar művészeti irodalom oszlopo­sai közé emelkedett. Munkatársa és szerkesztőtársa volt a Her­czeg Ferenc Uj Idök-jének s a Művészet cimü folyóiratnak. Ma­gas színvonalú, az előkelő külföldi művészeti szemlékkel egyen 489

Next

/
Thumbnails
Contents