1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - X. Az örökösjogu főrendü családok által választolt felsőházi tagok - Zichy Aladár gróf

laszották. A képviselőházban nagy feltűnést keltett már első be szédeivel, amelyekben az egyházpolitikai törvények katolikus szellemű revízióját és a nemzeti követelmények teljesítését köve telte. Tekintélye pártjában rövidesen oly nagy lett, hogy 1903-ban annak elnökévé választoltaik s ezt a tisztséget egészen az összeomlásig meg is tartotta. Az 1905-iben kitört alkotmányos küzdelem idején tagja volt az elilenzék vezérlő-bizottságának és egyik vezére ia nemzeti ellenállásinak, nnely mint ismeretes, 'az ellenzék győzelmével végződött. Zichy Aladár a kormányra jutott koalíciós kabinetben 1906 áprilisától a Felség személye körüli miniszteri tárcát látta el s 1907-ben valóságos beJlső titkos tanácsos lett. A Wekerle-kabinet lemondásakor ő is távozott a kormányból. 1910ben kisebbségben maradt rógi kerületében, a nagykanizsaiban. ellenben nem sokkal ezután ugyancsak néppárti prgnammal a bodajki kerületben kapott mandátumot s az ekkor kezdődött hosszú parlamentben (1910—1918) egyik vezért éríia volt a nem zeti munkapárt eülen folytatott ellenzéki küzdelemnek. Amikor Désy Zoltán ismeretes vádjait emelte Lukács László ellen és Désyi először elitélték, ő is azonositolta magát a Désy vádjaival, de Lukács László ő ellene nem indított sajtópert. Désy Zoltán pere tudvalevően felmentéssel végződött, de a bírósági ítélet Lukács László feltétlen egyéni korrektségét is igazolta s hogy a volt miniszterelnök miiért nem fordult perrel Zichy ellen is, azt az utókor egykor talán emlékirataiból fogja megtudni, amelyeken a liberális korszak ez egyik utolsó remetéje ezidőszerint is dolgozik. Mint a néppárt vezérszónoka, több izben szólalt fel a parlamentarizmus elkobzása, a korrupció és a szabadságjogok eltiprása ellen. 1917-ben az Esterházy-, majd az utána következő Wekerlekabinetben újra a király személye körüli miniszter lett. Az utóbbiban borvát-szlavon-dalmát mimiszk'r is volt egy ideig. Ez akkoriban a legnehezebb feladatok közé tartozott. Horvátország elszakadási törekvései ez időben egyre nyilvánvalóbbakká váltak s a trializmns, melyre egyes horvát politikusok törekedtek, még a mérsékeltebb irányzatok közé számított. Emlékezetes, hogy Tisza István is megkísérelte a horvát követeléseknek a magyar állam gondolatával való összeegyeztetését, de nem sok sikerrel és bár Zidhy Aladár gróf is mindent elkövetett, íhogy a horvát kérdésben megnyugtató megoldásihoz jusson — a végzetet, mely 1918 októberében bekövetkezett, már neim lehetett feltartóztatni. A horvátok e politikája utóbb aztán súlyosan megbosszulta magát: máig Horvátország teljesen elvesztette függetlenségét; a magyar állam keretében élvezett önállóságát a szerb diktatúrával cserélte fel. A kommunizmus alatt élénk részt vett a szegedi ellen•"V