1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - VI. A felső biróságok vezetői - Osvald István dr.

állam stb.) láttak napvilágot. Az 1911. évi országos jogászgyülésen véleményezője volt a hiteljogi szakosztályban „A váltó utólagos telepítésének törvényhozási szabályozása" cimmel kitűzött kérdésnek. Élénk részt vesz a társadalmi életben, különösen a hazafias célú egyesületek működésében. Elnöke a Kassai és Abaujtornavármegyei Egyesületnek, egyik megalapítója és tiszteletbeli elnöke a Felvidéki Egyesületek Szövetségének. A Dunamelléki Református Egyházkerület tanáosbirája. OSVALD ISTVÁN DR. a kir. Kúria másodelnöke. A m. kir. Kúria másodelnöke. Budapesten született 1867-ben. Budapesten a piaristák gimnáziumában végezte középiskoláit s a budapesti egyetemen avatták jogtudorrá 1890-ben. Még ugyanebben az évben bírósági szolgálatba lépett, 1894-ben aljárásbiró, 1901-ben törvényszéki biró lett. Két évvel később a budapesti királyi Ítélőtáblához elnöki titkárrá nevezték ki és itt lett táblabíró 1909-ben. Közben egy ideig az igazságügyminisztériumba rendelték be szolgálattételre. Nagy jogi tudását és kiváló birói képességét ugy a minisztériumban, mint táblai működése során elismerték és mikor 1916-ban megüresedett a pozsonyi királyi törvényszék elnöki hivatala, erre a fontos pozícióra az igazságügyminiszter előterjesztésére a király őt nevezte ki és ugyanekkor kúriai birói cimet és jelleget kapott. Csak rövid ideig, alig egy esztendeig vezette a pozsonyi törvényszéket s már 1917-ben ismét Budapesten volt, mint Ítélőtáblai tanácselnök. A következő évben, 1918-ban az ország egyik legelőkelőbb jogi méltóságát kapta meg, amikor kinevezték a budapesti királyi törvényszék elnökévé. Ebben a minőségében a legnehezebb időkben vezette az ország első törvényszékét és bizonyította be nemcsak képességét és tudását, de azt is, hogy kiváló elméleti és gyakorlati tudásánál fogva mennyire alkalmas nagy intézményeink vezetésére. A forradalmak alatt és a forradalmak utáni időkben nem mindennapi körülmények között állta meg helyét. Birói karrierje 1926-ban tovább emelkedett, amikor kúriai tanácselnök lett, 1929-ben pedig a királyi Kúria másodelnökévé nevezték ki. Ebben a fényes pozícióban megérdemelt nagy tekintélynek örvend az egész magyar 378