1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.
Képviselőház - Walkó Lajos dr.
tanácsának 1923 decemberében Parisban tartott tanácskozásain is, amelyeknek döntő jelentősége volt a kölcsön dolgában. A Népszövetség 1925. évi őszi ülésszakán ö mondott beszámolót a pénzügyi helyzet fejlődéséről s az 1920. évi őszi ülésszakon ö volt a magyar delegáció vezetője. Ismételt felszólalásaiban kifejtette akkor, hogy ő ós a magyar kormány rendkívül súlyt helyez az ország kereskedelempolitikai viszonyainak kiépítésére. Jugoszláviához való barátságosabb viszonyunk megteremtésében igen nagy része van s nagymértékben az ő érdeme, hogy a magyar-cseh kereskedelmi szerződés ügye 1927 márciusában döntő stádiumba jutott. Már 1925 március 17-tői, Scilovszky Tibor külügyminiszter lemondása óta, ideiglenes megbízatásában ő vezette a magyar külügyminisztérium ügyeit. Rendkívüli rátermettségének és kiváló diplomáciai képességeinek annyi tanújelét adta, hogy mikor 1926 októberében a Bethlen-kormány rekonstrukciójára került a sor, a miniszterelnök kívánságára megvált a kereskedelmi tárcától s a külügyminisztériumot vei le át, amelynek első ízben 1930 december 9-ig állt az élén. 1927 márciusában a Népszövetség tanácskozásain már ö képviselte a kormányt, felhasználva az alkalmat arra, hogy a (íenfben összegyülekezett államférfiakkal Magyarországot érdeklő kérdésekről tanácskozzék s nevezetesen, hogy a nagykövetek tanácsának a katonai ellenőrzés kérdésében akkoriban küszöbön állott döntését kedvezően befolyásolja. Ez idő óta sürün képviselte a kormányt a nemzetközi konferenciákon és gyakran jelent meg külföldi fővárosokban, hol külrn misszióban, hol azzal a feladatíal, hogy a velünk baráti viszonyban élő államokhoz való összeköttetéseinket kiépítse s elmélyítse s miközben e munkásságával nagy mértékben megszilárdította az ország külpolitikai pozícióját, magának is rendkívüli tekintélyt szerzett. 1928 októberében a magyar-lengyel békéltető- és választottbirósági szerződés aláírása alkalmával Varsóban volt; 1929 szeptemberében Rómában járt, ahol a keleti jóvátétel kérdésében voltak fontos tanácskozásai Mussolinival. 1930 februárban résztvett a párisi konferencián, amelyen a magyar reparáeiók kérdése s az oplánsügy végleges rendezést nyert; ugyanez év márciusában Angolában májusban pedig Athénben jelent meg, s mindenütt kitüntető s/ivélyességgel fogadták. Látogatásai természetesen nem maradlak viszonzatlanul: 1929 május bávában Zaleski lengyel külügyminisztert látta vendégül. 1930 júniusban pedig Grandi olasz külügyminisztert fogadhatta Budapesten a bizonyára mondani sem kell, hogy Magyarország külpolitikai presztízse a nemzetközi udvariasság e tényével mennyivel öregbedett. Közben egyre jobban tágította nemzetközi szerződéshálozatunkat és sikerrel 316
