1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Ugron Gábor dr.

tartotta magát a forradalomtól is, mely alatt egész erejével a Székely Nemzeti Tanács vezetésének szentelte magát. A vörös terror alatt menekülni volt kénytelen s ekkor négy hónapig rejtőzött a Bakony rengetegeiben, mint mások is, akiktől a kommün féltette uralmát. A törvényes állapot helyreállta után részt vett a Nemzeti Szabadelvű Párt megalakításában, majd pedig mikor ez a párt a demokratákkal Nemzeti Demokrata Polgári Párt néven fuzionált, ez utóbbinak az elnöke lett s ennek a programjával választották meg nemzetgyűlési képviselőnek az 1920. évi választásokon a főváros XIV. választókerületében. A nemzetgyűlésen az ellenzék egyik legtekintélyesebb vezére volt. Beszédei mindig nagy visszhangot keltettek s különösen 1922 januárjában mondott indemnitási beszéde oly mély benyomást tett a főváros közönségére, hogy a polgárság társadalmi egyesülései, amelyek közül az Erzsébetvárosi Kaszinó és az Erzsébetvárosi Társaskör már korábban elnöküknek nyerték meg, egymásután siettek ünneplésére. Az 1922. évi választási kampány alatt konfliktusa támadt a liberális pártokkal a közös lista megállapítására irányuló tanácskozások alatt, aminek következtében ki is lépett az akkori Nemzeti Demokratapártból s mint pártonkívüli jelölt vett részt a választásokon, amelyek során a Szabadelvű Ellenzéki Pártok Szövetségének listáján kapott mandátumot a főváros északi kerületében. A második nemzetgyűlés tartama alatt lett 1925-ben a fővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításakor a fővárosi képviselőtestület tagja. Mint ilyen eleinte a Szabadelvű Városi Párt tagja, illetőleg elnöke volt, de erről a tisztéről természetesen lemondott, amikor később a fővárosi Községi Egységes Párthoz (Bipka főpolgármester pártja) csatlakozott. 1926 végén, még a választások előtt, belépett az egységespártba s mini e párt jelöltjét választották meg azután két helyen is, most már országgyűlési képviselővé, még pedig Budapest északi kerületében és Kaposvárt. A kaposvári választás akkor egyike volt a legérdekesebb és legizgalmasabb politikai küzdelmeknek: Bassay Károly, az egyesült balpárt vezére volt az ellenfele s a küzdelem, amelynek kimenetele eleinte kétségesnek látszott, végül Ugrón fölényes győzelmével végződölt. Törvényhozói működése a képviselőházban főként a bizottságokban játszódott le. A plénuniban csak ritkán szólalt fel, de ha beszélt, mindig feltűnést keltett szónoklatának lenyűgöző hevével és meggyőző erejével. Tagja volt a legfontosabb bizottságoknak, de a Házon kivül is nagy jelentőségű pozíciókban dolgozott a közérdekért: elnöke volt az Orsz. Takarékossági Bizottságnak és az Országos Képzőművészeti Tanácsnak. A Takarékossági Bizottság megszüntetése után a kormányzó kiváló érdemeiért az I. oszt. magyar érdemkereszttel tüntette ki. 1931-ben újra Kaposvár 30(i