1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.
Képviselőház - Sztranyavszky Sándor dr.
került: 1913-ban egy időközi választáson, amikor Almásy Lászlóval, a Ház ezidöszerint való elnökével agitált pártja jelöltje melleit, a felizgatott ellenzéki választók megtámadták s eközben oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy sokáig feküdt élet és halál között. A világháború alatt, mint az 1. sz. honvédhuszárezred tartalékos tisztje különösen kitüntette magát; vitéz magatartásáért legfelsőbb elismerést és katonai érdemkeresztet kapott. A háborús parlament vége felé egyike volt az elsőknek, akik a bolseviki ves/edelemre figyelmeztettek és országos visszhangja volt annak á képviselőházban mondott beszédének, amelyben az ellenzéki pártokat felhívta, hogy ne akadályozzák meg az egységes nemzeti front létrejöttét, mert különben Magyarországon is megismétlődhetnék az oroszországi fordulat. A forradalom alatt teljesen visszavonult a magánéletbe: nógrádmareali birtokán gazdálkodott, de a bolsevizmus alatt példaadó módim védte meg környékbeli népét a vidéken garázdálkodó kommunista csapatok ellen. Az első nemzetgyűlésre neki felajánlott mandámot nem fogadta el, minthogy általában is tartózkodott minden közéleti szerepléstől. Mikor azonban Bethlen István lépett a korniány élére, mégis elvállalta Nógrád és Hont megyék főispánságát s e minőségében igen jelentős eredményeket ért el a kettős vármegye politikai, gazdasági és társadalmi konszolidálása körül. Salgótarján és környékének munkásságát annyira megnyerte eközben a maga számára, hogy az ottani szociáldemokrata pártszervezetek bomlásnak indultak s a bányászok cgyrésze nemzeti alapon kezdett szervezkedni. 1926-ban a kormányzó dicsérő elismerése mellett mentette fel állásától. Ugyanakkor államtitkár lett a belügyminisztériumban. A röviddel utóbb megtartott általános választások során aztán Salgótarján egyhangúan választotta meg egységespárti programmal országgyűlési képviselőnek. Mint belügyi államtitkár, ö vezette a választásokat és valóban el lehet mondani, hogy az egységes párt akkori szinte példátlan választási sikerében oroszlánrésze volt. Ugy a Házban, mint hivatalában kemény és hajlithatatlan szószólója volt a nemzeti és a kormányzati érdekeknek, amiért gyakran jutott összeütközésbe a szociáldemokrata párttal, mely egyes parlamenti felszólalásai nyomán, különösen egyes interpellációkra adott válaszai miatt sokszor vad haraggal támadt rája. A belügyminisztériumban mint keménykezű, de igazságos főnököt ismerték s az utóbbi időben puriükáeiós munkája miatt is nagyrabecsülték. Az 1931. évi választásokon ismét egyhangúan nyerte el Salgótarján mandátumát s a választási küzdelem legfőbb intézése ezúttal is az ö vállain nyu290