1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Söpkéz Sándor dr. - Strausz István dr.

elnöke lett a nagyfontosságú közjogi testületnek. Állásától 1920ban vált meg, de továbbra is kontaktust tartott egykori kartársaival s ma is elnöke az Országos Számvevőségi Egyesületnek és az Államháztartási Akadémiának. Több jeles tanulmányt írt az államháztartásról, a budget-, valamint a zárszámadási jogról, melynek a parlamentben ma is legalaposabb mivelöje. A közigazgatási tanfolyamon a közjog elő:.dója volt; később ugyanakkor, amikor a Legfőbb Állami Számvevőszék másodelnöki állását elfoglalta, a budapesti Tudományegyetemre is meghívták az államháztartástan tanárának. Sok évig volt az államszámviteltani államvizsga bizottságának és a budapesti egyetemen az államvizsga-bizottság tagja, mint a pénzügyi és közigazgatási jog cenzora. Pályája kezdetétől fogva résztvett a tisztviselői szervezkedésekben. Nagy szerepe volt a Köztisztviselők Szövetkezetének megalapításában: több éven át másodelnöke volt ez intézménynek. Közismertek a római katolikus egyház körül szerzett érdemei. Nevéhez fűződik a Szent Domonkos-Rend budapesti zárdájának megépítése. Nagy része van abban, hogy az Irgalmas-Rend, a Kegyes Tanító-Rend, a Collegium Marianum, a Szent AnnaCollegium és a Mária Kongregációk uj székházat kaptak Budapesten. A háború idején megszervezte és vezette a Mária Kongregációk hadikórházát, valamint a szegény hadbavonult családapák gyermekeinek Napközi Otthonát. A törvényhozásnak első ízben a második nemzetgyűlés ide jón lelt lagja, amikor a marcali kerület, amelyben addig teljesen ismeretlen volt, választotta meg pártonkívüli ellenzéki programmal. Azóta megszakítás nélkül képviseli ezt a kerületet a Házban, változatlanul megtartva pártonkívüli ellenzéki különállását is. A Házban a zárszámadásvizsgáló és a számvizsgáló-bizottság legszakavatottabb tagja, öt küldte a nemzetgyűlés ellenzéke tagul az Állami Jegyintézet ellenőrző-bizottságába. A háborús és forradalmi évek gazdálkodásáról szóló zárszámadásokról kivételes készültségre valló különvéleményt terjesztett annak idején a nemzetgyűlés elé a számadási perjog követelményeinek megvilágitá iában. De értékeseknek ismerte el a Ház és a közvélemény a pénzügyi, közigazgatási, adóügyi és költségvetési törvényjavasla tokát bíráló beszédeit is. Általánosan elismert tekintélye az 1927/31. évi ciklus alatt nagy mértékben fokozódott. Kiemelkedő volt az uj fővárosi törvényről mondott kritikája, melyben a fővárosi számvevőszék s a számvevőség, valamint a pénztár szervezetét a törvényjavaslatétól eltérő alapelvekre kívánta fektetni. Érdekes beszédet tartott a közigazgatás egyszerűsítéséről s a kormányzat felelősségérői, a 280