1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Sigray Antal gróf

ügye aktuális lett, kizárólag ezzel a problémával foglalkozott b Teleki Pál gróf előterjesztésére a kormányzó akkor öt nevezte ki Nyugat-Magyarország főkormánybiztosává. Ez állásában jelentékeny része volt ama helyzet megteremtésében, mely lehetségessé tette a kérdésnek Magyarországra nézve kedvezi) megoldását. Nézete szerint azonban Sopronnak és környékének megtartásánál többet is lehetett volna elérni. Ebbeli álláspontját s általában a nyugatmagyarországi kérdésben vallott felfogását az első nemzetgyűlés 1922 január 19-i ülésén elmondott nagyhatású és történelmi érdekességü beszédében fejtette ki, amelyben rövid, de markáns vonalakkal megrajzolt képét adta a nyugatmagyaroivszági felkelési mozgalomnak. A politikai események homlokterébe az 1921-iki októberi események alkalmával lépett. Boldogult IV. Károly királynak az országba való visszatérése után azonnal hozzája csatlakozott, amint megérkezéséről tudomást szerzett s ettől a pillanattól kezdve állandóan a király rendelkezésére állolt. A király NyugatMagyarország kormányzójává nevezte ki. A kísérlet, mint még emlékezetes, meghiúsult. Sigrayt október 25-én Szombathelyen hivatalos helyiségében letartóztatták és Budapestre szállították, ahol 1922 január 4-ig a kir. ügyészség foglya volt, mely felségsértés cimén indított ellene eljárást, anélkül, hogy a nemzetgyűlés mentelmi jogát felfüggesztette volna. Később a nemzetgyűlés, mikor mentelmi ügye a Ház plénumában tárgyalás alá került, igazolta a kormány magatartását. Kiszabadulása után lovagias (légtételt kért Bethlen István gróf miniszterelnöktől és BánlTy Miklós gróf külügyminisztertől azon kifejezések miatt, amelyekkel a király ittléte alkalmával tanúsított magatartása miatt a kormány kiadásában megjelent ,,Fehér könyv"-ben („IV. Károly visszatérési kísérletei") illették. BánlTy Miklós gróffal január 13-án pisztolypárbajt is vívott ezért, a miniszterelnökkel való affér jegyzőkönyvi elintézést nyert. A Keresztény Nemzeti Egyesülés programjával került az I. nemzetgyűlésbe a körmendi kerület mandátuma alapján 1920ban, de ebből a pártból a királykérdésben tanúsított magatartása folytán kivált s a disszidensek csoportjához csatlakozott. Kezdettől fogva egyik főerőssége volt a legitimista tábornak a nemzetgyűlésben. Ismételten hosszabb időt töltött Zita királyné lequeitiöi udvarában, legutóbb 1927 március—április havába ív. A kormánnyal szemben a második nemzetgyűlés tartama alatt,' amelybe újra Körmend küldte keresztény ellenzéki (pártonkívüli) programmal, éles ellenzéki álláspontot foglalt el és később az 1926. évi választásokon egyike volt ama kevés ellenzéki képviselőnek, akik egyhangúlag kaptak mandátumot. 18* 275