1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Rassay Károly dr.

a politikusoknak, akiket az Erzsébetvárosi Kör merénylői áldoza­lukul szemelték ki. Csak elkésése mentette meg a neki szánt gyilkos bombától. Az 1922. évi nemzetgyűlési választásokon Nagykanizsán és Budapesten lépett fel. Nagykanizsán kisebbségben maradt Kállay Tibor akkori pénzügyminiszterrel szemben, a fővárosban azon­ban a déli kerületben mandátumot kapott a Szabadelvű Ellenzéki Pártok Szövetségének listájával. Most többször tett kísérletet a szétforgácsolt liberális és demokratikus frakciók egyesítésére, ez a törekvése azonban sikerre nem vezetett, sőt, saját pártjávaJ is szembe került és ekkor egy ideig különállóan szerepelt a politi­kában, amelyre ekkoriban (1923) alapitott Esti Kurir cimü esti­lapjával is nagy befolyást gyakorolt. A rekonstrukciós javaslatok tárgyalása idején igyekezett az ellenzéki politikát oly irányban befolyásolni, hogy azok megszavazása elé ne gördítsen akadályo­kat s ezidöben mutatkozott meg először, hogy ellenzékisége ko­moly guvernamentális elemekkel van át meg átszőve, amelyek a jövendő magyar politika egyik legkomolyabb igéretét tartalmazzák. A választójogi törvény tárgyalásakor az ellenzék, mint még emlé­kezetes, passzivitásba vonult s ekkor Rassay majdnem egyedül képviselte a demokratikus választójogot a bizottságban és később a Házban. A frankbotrány kipattanása után, mig egyfelől hangoz­tatta a kormány felelősségét az elkövetett mulasztásokért, más­részt megakadályozni igyekezett, hogy az ellenzék a frankügyet az elvi alapról a személyes támadások terére vigye át. Ebbeli magatartása miatt a baloldalról támadások is érték, de az ese­mények később őt igazolták. Vázsonyi Vilmos halála után újra megkísérelte a szétforgá­csolt ellenzék egyesítését. A kísérlet ekkor sikerrel járt: közvetle­nül az 1926. évi választások előtt megalapította az országos baJ­pártot, amely később Független Nemzeti Demokrata Párt cím alatt a Nemzeti Demokrata Pártot is magába foglalta. A nemzet­gyűlés feloszlatása után ezzel a párttal ment a választási küzde­lembe. Jelöltjei a nyiltszavazásos kerületekben elbuktak s csak a titkos szavazásu kerületekben sikerült a párt tagjai részére mandátumot szerezni. Ö maga Kaposvárt Ugrón Gáborral szem­ben rendkivüJ heves küzdelem után kisebbségben maradt, de egyébként két mandátummal került ki a küzdelemből: pártja lis­tájának élén Budapest északi kerületében és a szegedi lajstromos kerületben választották meg. A képviselőházban szegedi mandá­tumával foglalt helyet. Politikai tekintélye és népszerűsége ezidö­ben is csak nőttön-nőtt és parlamenti súlyán mit sem változta­tott, hogy a demokrata képviselők pártjából 1928-ban kilépett Nem sokkal később megalakította a Nemzeti Szabadelvű Pártot. 17 257

Next

/
Thumbnails
Contents