1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Pallavicini György őrgróf

kitörésével megakadt. Pallavicininek menekülnie kellett. Nagyncliezen eljutott Hűesbe, ahol tagja volt az ellenforradalmi komitének s mikor a kommunizmus összeomlása után a Földmivespárt egyesült a Kisgazdapárttal, ennek az igy létrejött Országos Keresztény Kisgazdapártnak lett a tagja és az 1920. évi választásokon ennek a programjával választották is meg a nemzetgyűlés tagjává. Később a békeszerződés becikkelyezése miatt kilépett e pártból és egy ideig pártokon kivül maradt. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának reorganizálása után, követve Andrássy Gyula grófot, 1921 márciusában ö is belépett ebbe a pártba, amelyet azután még ez év decemberében az októberi események, illetőleg azok politikai következményei miatt otthagyott. Már ezt megelőzően nagy feltűnést keltett egy indítványával, amelyben a Károlyi-forradalom részeseinek vád alá helyezését követelte, később pedig néhány interpellációja vetett nagyobb hullámokat, amelyeket a királyhü tisztekkel való bánáismódról, a postai cenzúráról, a budaörsi, illetőleg tatabányai eseményekről és Ostenburg érdekében mondott. A kormány ellen intézett támadásainak hűvös modorával leplezett szenvedélyessége gyakran adott alkalmat izgalmas jelenetekre az akkor amúgy is túlfűtött hangulatú Házban. 1922 januárjában Andrásisy Gyula gróffal együtt csatlakozott az erősen ellenzéki Friedrich-párthoz, amelynek programjával nyerte el a dombóvári mandátumot rendkívül heves harc után. \ második nemzetgyűlésben folytatta Bethlen István ellen vívott harcát és kivált a frankügyben támadta öt és kormányát különösen hevesen. A frankperben tanúként is kihallgatták s ekkor óriási feltűnést keltő vallomást tett Bethlen István ellen. Nyilván ez a magatartása volt az oka annak, hogy az 1926. évi téli választásokon a hatósági apparátus olyan óriási nyomást gyakorolt rá és pártjára, hogy a dombóvári mandátumot ezúttal elnyernie nem sikerült. Ettől kezdve nevével inkább csak legitimista mozgalomban lehetett találkozni. Az országos politikálnau nem igen szerepeli és csak az 1931. évi nyári választások idején szállt újra sikra az egységespárt ellen a dombóvári kerületben, ahol a kormány jelöltjét. Kállay Miklós akkori kereskedelmi államtitkárt nagy erővel szorította kisebbségbe. Az uj Házban pártokon kivül maradt, de hogy régi tekintélyével foglalt helyet újra a képviselőház padján, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a 33-as országos bizottság megalakulásakor annak tagjávn választolták. A bizottságban hosszú időn ál hatásosan teljesítetté ellenzéki hivatását, 1931 decemberében azonban az ellenzéki bizottsági tagokkal együtt ö i> lemondott tagságáról a kormány . programtalansága" miatt. 1931 december 20-án tartolt dombóvári beszámolója országos ellenzéki megmozdulás volt. 15* 227