1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.
Képviselőház - Apponyi Albert gróf
el. Amerikai tisztelői aranyserleggel lepték meg s a hivatalos Amerika táviratilag üdvözölte. Születésnapját Gyöngyösapátiban töltötte, ahol, miután a csehek eberhardi ősi birtokát kisajátították, uj családi birtokot alapított. • A csodálatos aggastyán azonban még most sem tudott megpihenni: életének kilencedik decenniumában uj nagy feladat, uj nagy munka várt rá s ő ifjúi ambícióval és páratlan lendülettel / látott hozzá, amikor a nemzet nagy érdekei újra sorompóba szólították: majd három esztendőn át ő képviselte Magyarországot a Népszövetség előtt az optánsügyben, mely a világ és az ország közvéleményét oly sok időn át izgatta. 1927 szeptember 19-től, amikor az ügy a Népszövetség elé került, 1930 elejéig, amikor az ügyet végeredményben eldöntő hágai konferencia megkezdődött, ez a kérdés képezte úgyszólván gerincét külpolitikai munkásságának. Szinte szakadatlan harc volt ez a Népszövetség taktikázása, Chamberlain elfogultsága, a győztesek ideológiája és Titulescu balkáni metódusai ellen, amelyben brilliánsan érvényesült eddigi pályáján kevéssé előtérbe lépett jogi képzettsége és jogászi éleselméjüsége, valamint diplomáciai érzéke, amellyel nem egyszer mentett meg már-már elveszettnek látszó szituációkat. És ha Bethlennek sikerült Hágában, illetőleg Parisban e kérdésben — bár sokszor kifogásolt, de mégis kielégítő eredményeket elérni, ugy ez jórészt az ő nagyszerű, mindenki által megcsodált teljesítményeinek köszönhető. Ezt a harcot a jogért és az igazságért a magyar ügyvédek méltányolták legékesszólóbban, amikor 1929 november 29-én Apponyit, „a nemzet nagy ügyvédjét", nagy ünnepélyességgel a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjává választották. Emellett mint a magyar kormány fődelegátusa is tovább csatázott Genfben Magyarországért. Különösen említésre méltó kél beszéde, amelyet ősidőben a Népszövetség közgyűlésén mondott. Az egyiket 1929 szeptember 10-én tartotta, amikor rámutatva a trianoni szerződés képtelen és tarthatatlan voltára és hivatkozva egy hosszú élet tapasztalataira, arra ügyeimeztette a világ hatalmasait, hogy „semmi sem örök a politikai világiján", a másikat 1930 szeptember 20-án mondotta, uj szempontokat és hallatlanul hatásos argumentumokat érvényesítve a nemzeti kisebbségek védelmében. A Népszövetség 1930. évi közgyűlésén egyébként az a kitüntetés is érte, hogy a közgyűlés nejét a szociális bizottság elnökévé választotta. El akkor világszerte nagy feltűnést keltett, meri először történt meg ezúttal, hogy a közgyűlés női delegátust 21
