1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Vitéz Hadházy Ferenc dr.

az ellenzék eilihaUirozita, hogy passzivitásban marad mindaddig, tiniig a kitiltás időtartama le nem jár. Emlékezetesebb felszólalása volt a „kedvezményes részvények" kérdéséiben is és éveken át napirenden 'lantot tia a Somogyi és Bacsó meggyilkolásának ügyét, követelve a tettesek kiderítését. A franMiamisiitáisii ügy kipattanásakor a nemzetgyűlés altiul kiküldött 25 tagú iframkbizotteág egyik -tagja lett s mint ilyen, több nagyérdekességü beszédet mondóit, amelyekben a szociáldemokrata pártnak a frankügyben való álláspontja igen jellegzetesen domibonodott ki. Az 1927—31. évi országgyűlési ciklusra ismét két mandátumot kapott, Debrecenben és a budapesti északi kerületben és újra a debreceni mandátummal foglalt helyet a képviselőházban, amelyben különösen Scitovszky Béla akkori belügyminiszter ellen vivott kemény és SZÍVÓS küzdelmével tűnt ki. A szociáldemokrata frakció padjairól elhangzott felszólalások (beszédek, interpellációk) nagy hányada őrá esik. Debrecenben és Budapesten (az északi kerületben) választották meg 1931 nyarán is. Debrecenben ekkor szavazatainak arányát az 1926. évi választáshoz mérten 40 százalékkal javította meg, holott az egységes párt részéről Bethlen István gróf volt az ellenfele. Pártja határozatihoz képest ezúttal is Debrecen egyik képviselője maradt. Az uj Házban is erőteljes támadási modorban folytatta harcát a kormány ellen, főként a szabadságjogok védelmében és a Bethlen-kormány feleiősségrevonásáért. Különösen kíméletlen támadásokat intézett a Károlyi-kormány belügyminisztere, Keresztes-Fischer Ferenc ellen. VITÍZ IIADII ÍZY FERENC DR. (Hajdúszoboszló) Hajduhadházon született 1891-1.en; Had luizy Zsigmond volt nemzetgyűlési képviselő, Debrecen és Hajdú vármegye főispánjának öccse. Tanulmányait a debreceni jogakadémián s a kolozsvári egyetem jogi fakultásán elvégezve, ügyvédi vizsgát telt s miután előbb szülővárosában magángyakorlatot folytatott s egyidéig a Eiajduhadházi Egyesült Pénzintézetek R.-T. vezérigazgatója volt, 1925ben annak tiszti főügyésze lett. Közben harmincbal hónapig harcolt a különböző frontokon, mely idő alatt az I. és II. osztályú ezüst vitézségi éremmel > a Signum Laudis-szal tüntették ki. Közéleti szereplése az ujabb alkotmányos korszak első évtizedére esik. Alapitója 12H