1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A képviselőház összetétele - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Gróf Bethlen István

94 Gróf Bethlen István (Debrecen, egységespárt) 1874-ben született a marostordamegyei Gernyeszegen. Református, nős, földbirtokos, Magyarország tíz éven át volt miniszterel­nöke. Atyja Bethlen István gróf, anyja Teleki Ilona grófnő volt. Középiskolai tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte, azután a budapesti tudományegyetem jogi karán foly­tatott tanulmányokat s elvégezte a magyar­óvári gazdasági akadémiát is. Tanulmányai­nak befejeztével beutazta egész Európát és Észak-Amerikát. 1901-ig családi birtokán gazdálkodott. Ebben az évben kezdte meg politikai pályafutását, amikor elvállalta az erdélyi mezőségi kerület mandátumát. A szabad­elvűpárt tagja volt, de 1903 novemberében a katonai kérdés körül tá­madt bonyodalom során Apponyi Albert gróffal együtt a független­ségi 48-as párthoz csatlakozott s a mezőségi kerület 1905-ben és 1906-ban ennek a pártnak programjával választotta meg újból kép­viselővé. 1910-ben, amikor a függetlenségi párt kettévált, Kossuth Ferenccel ment s az ő pártjának programjával kapott mandátumot ismét a mezőségi kerületben. 1916-ban, amikor Károlyi Mihály gróf került a függetlenségi párt élére, e pártból többedmagával kilépett s az alkotmánypárthoz csatlakozott. Már ekkor magára hívta a fi­gyelmet. Többízben tagja volt a delegációnak, Tisza István gróf pedig miniszteri tárcát is ajánlott fel neki. I. Ferenc József éhben az időben nevezte ki kiváló érdemeinek elismeréséül belső titkos tanácsossá. A forradalom kitörése után teljesen visszavonult a poli­tikai élettől, de már 1918 telén hozzáfogott az ellenforradalom meg­szervezéséhez s 1919 februárjában megalapította a Nemzeti Egyesü­lés Pártját, amelynek célja a konzervatív nemzeti politika volt. A bol­sevizmus kitörése azonban megakadályozta az új pártot abban, hogy szervezeteit kiépíthesse. Az üldözés elől Bécsbe menekült, majd Szegedre imént, ahol nagy szerepe volt az ellenforradalmi mozgal­mak szervezésében, később pedig Bécsben vitt vezetőszerepet, mint a szegedi kormány exponense azokban az akciókban, amelyek a kom­munizmus megdöntésére irányultak. A bolsevizmus bukása után hazajött s résztvett a Clark-féle tárgyalásokon. Már ekkor feléje for­dult a bizalom s 1919 novemberében, a koncentrációs kabinet meg­alakítására irányuló tárgyalások során, miniszterelnökként emleget­ték. Tagja lett a külügyminisztérium békeelőíkészítő osztályának, az ő irányítása szerint állították össze a békedelegáció előterjesztésé­nek Erdélyről szóló részét. A békedelegáció egyik főimegbízottja volt. Neuillyből hazatérve, Simonyi-Semadam Sándor lemondása után, 1920 júliusában egységes kormányzópárt és kormányalakításra ka­pott az államfőtől megbízást. Feladatának első részét meg is oldotta, a kisgazdapártból, a keresztény nemzeti egyesülésből és a dissziden-

Next

/
Thumbnails
Contents