1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - S. Bálint György - Dr. Bernát István

472 1899. évi XLIX. te, a hazai iparnak állami kedvezményekben való részesüléséről és a hasonló irányú 1907:111. te, a balesetbiztosítás­ról készített törvényjavaslata, a munkásbiztosításról készített tör­vényjavaslata, a munkásbiztosításról szóló 1907. évi XIX. te. Leg­nagyobb kodifikátori alkotása azonban az ipartörvény módosítása, (11. kötet); e mellett legnagyobb munkája Magyarország gyáripa­rának ismertetése húsz kötetben. Igen értékes emlékiratokat ter­jesztett a régi képviselőház elé az iparfejlesztésről, a kivitelről, Ausztriával szemben való gazdasági helyzetünkről. 1905-ben Kossuth Ferenc mellett a kereskedelemügyi minisztérium adminisztratív, 1906-ban pedig politikai államtitkára lett. Mint képviselő Brassó város mandátumával foglalt helyet a parlamentben, melynek az ösz­szeomlásig tagja volt. Nagy beszédeket mondott különösen az ipar­fejlesztési, munkásbiztosítási, kiegyezési stb. törvényjavaslat tár­gyalásánál. Az 1906—1907. években lefolyt kiegyezési tárgyalások idején a kormány-bizottság magyar elnöke volt. Az első Wekerle­kormány lemondásakor ő is megvált államtitkári állásától. Roppant széleskörű irodalmi múltra tekint vissza. Mintegy száz szakmun­kája jelent meg, melyek közül sokat lefordítottak francia és német nyelvre is. Ezenkívül úgyszólván állandó munkása a napisajtónak. 1918 januárjában Wekerle háborús kabinetjében elvállalta a keres­kedelemügyi tárcát s mint miniszter rendkívül sokat fáradozott a nagy küzdelem ipari megerősítésében. A román béketárgyaláson (Bukaresti béke) ő képviselte a magyar kormányt és a szerződés egyik aláírója. 1918 áprilisban a Wekerle-kormány lemondásakor kabinetalakítással bízatott meg, ami azonban a Károlyi párt maga­tartásán meghiúsult. A Wekerle-kormány lemondásakor távozott helyéről s a Károlyi-uralom elsőnek internáltatta. Egészen a prole­tárdiktatúra bukásáig raboskodott. Az első nemzetgyűlésbe Buda­pest VIII. választókerülete küldötte be pártonkívüli programmal, tagja volt a második nemzetgyűlésnek is, de munkásságának java­része a Takarékossági Bizottság működési körébe esett. E minő­ségében értékes támogatásával járult hozzá a szanálás sikeréhez. A kormány felkérésére vállalta a békeszerződésből folyó pénzügyi tárgyalások vezetését a külföldi államokkal. A volt monarchia közös vagyonának likvidálását intézi és Magyarország részéről választott bíró. Az optánsügyben ő volt a magyar kormány megbízottja. Apponyi Albert gróffal együtt Magyarország képviselője a Nép­szövetségnél. Nagy nemzetközi vonatkozásai vannak, melyek közül felemlítendők a Brüsszelben székelő Institut International des Clas­ses Moyennes, melynek elnöke és az Interparlamentáris Unió gaz­dasági és pénzügyi szakosztálya, melynek társelnöke. Tekintélyes szerepet tölt he a gazdasági életben. Elnöke az Országos Ipar­tanács állandó bizottságának. A kormányzó nevezte ki felsőházi taggá. A felsőház múlt ciklusában a bizottságokban és a plénumban is igen értékes munkásságot fejtett ki. Tagja a 33-as országos bizottságnak, a felsőház közgazdasági és közlekedésügyi, külügyi és pénzügyi bi­zottságának.

Next

/
Thumbnails
Contents