1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - S. Bálint György - Dr. Bernát István

470 Szijj Bálint 1868-ban született Nagyigmándon, Komárom vármegyében. Református, nős, kisgazda. Az elemi iskolát falujában végezte el s már ifjú korában földműveléssel foglalkozott. 1891-ben bevonult s 1893-ban mint a 6. honvédhuszárezred őrmestere szerelt le. Községe életében régóta szerepet visz, a képviselőtestületnek már 1902-ben tagja volt, 1904-ben pedig tagja lett a vármegye törvényhatósági bizottságának is. A háború alatt községének bírája volt s erősen kivette részét a politikai életben a gazdakörök és szövetkezetek szervezésében. Szövetkezeti elismerő oklevelet is szerzett, a mintagazdaság vezetésében tanúsított odaadó szorgalmáért pedig mintagazda oklevelet kapott. 1910-ben az általános választások során, barátainak biztatására kisgazdapárti programmal jelöltséget vállalt, azonban kisebbségben maradt. 1920-ban a nagyigmándi kerület kisgazdapárti programmal beválasztotta az első nemzetgyűlésbe, ahol kitűnt a földreform tárgyalása során mondott beszédével. A második nemzetgyűlésben is régi kerületét képviselte, az első országgyűlési választások során azonban betegsége miatt nem lépett fel. A felsőházban ugyancsak mezőgazdasági kérdésekkel s a falu kultúrájának emelésével foglalkozott. 1928-ban községe díszpolgárrá választotta meg, 1930 októberében pedig Békésen, a független kisgazda- és földművespárt alakuló ülésén elnökké választották. 1905 óta igazgatósági tagja a Hangya szövetkezetnek. Tagja a közigazgatási bizottságnak. Szinyei Merse István 1862-ben született a sárosmegyei Jernyén. Belső titkos tanácsos, nyugalmazott főispán. Középiskolai tanulmányait Eperjesen végezte, a jogot pedig Budapesten hallgatta. A jog- és államtudományi államvizsga letétele után, 1884-ben, Sáros vármegye szolgálatába lépett. Rendkívül gyorsan haladt előre a közigazgatási pályán. 1892-ben már alispánná választották meg, öt évvel később pedig Sáros vármegye főispánjává nevezték ki. 1899-ben a Szélikabinet távozásakor lemondott és egyideig birtokán gazdálkodott, majd hosszabb ideig tartózkodott külföldön. 1900-tól 1904-ig a földmüvelésügyi minisztérium oroszországi gazdasági szaktudósítója volt. E minőségében Szentpétervárott működött. 1904-ben rövid időre ismét főispáni állást vállalt és Zemplén varmegye élén állott.