1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - S. Bálint György - Dr. Bernát István

430 dön is gyorsan felismerték tudományos munkásságának értékét és 1890-ben Baselban, majd Würtzburgban és Tübingenben rendkívüli egyetemi tanár lett. A budapesti egyetemen a központi idegrendszer finomabb boncolása tanából habilitálták magántanárrá. 1897-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező-tagjává, majd 1903-ban rendes tagjává választotta. Mihálkovics tanár halála után a budapesti egyetem orvoskara egyhangúan hívta meg a megüresedett tanszékre s 1899-ben nevezték ki a boncolástan rendes tanárává. Az 1914—15. tanévben a budapesti egyetem rektora volt. A tudományos irodalom terén nagyszabású működést fejtett ki és körülbelül 120 magyar, német és francia nyelvű értekezése jelent meg, azonkívül több önálló műve. Az Akadémián a levelező tagsági székét a Centromosáról című értekezésével foglalta el. 1914-ben jelent meg „Az ember helye a természetben" című műve. Hosszú ideig szerkesztője volt az Orvosi Hetilapnak is. Tagja a közoktatásügyi bizottságnak. Lyka Károly (A Képzőművészeti Főiskola választottja) 1869-ben született Budapesten. Római katolikus, nős, író, a Képzőművészeti Főiskola rendes tanára. Atyja építész. Gimnáziumi tanulmányai befejezése után a müncheni képzőművészeti Akadémiát végezte el, majd művészettörténeti és művészetkritikai stúdiumoknak szentelte idejét. Tanulmányútjai során bejárta Olasz-, Német-, Görögés Törökországot, valamint Ausztriát, Hollandiát, Romániát és Szerbiát. 1894 óta főmunkatársa a Herczeg Ferenc szerkesztésében megjelenő „Űj idők"-nek, 1902-től 1918-ig pedig szerkesztője volt a „Művészet" című szaklapnak. Rendkívül széleskörű irodalmi munkásságra tekinthet vissza. Nagyobb önálló művei: A táblabíróvilág művészete (négy kötet), Kis könyv a művészetről, A képírás újabb irányai, A képzőművészetek történeti és technikai fejlődése, A művészetek története (két kötet). Ezenkívül számos kisebb tanulmánya s rendkívül sok szakcikke és kritikája jelent meg szaklapok s a napisajtó hasábjain. Régóta vezetőszerepet játszik a művészeti életben, résztvett a Szinyei-Merse Pál Társaság megalapításában s annak társelnöke. Tagja a Kisfaludy Társaságnak. 1920-ban a Képzőművészeti Főiskola rendes tanárává nevezték ki s annak rektora is volt. Igen sokat fáradozott a forradalmak utáni gazdasági válság idején a müvésznövendékek nyomorának megszüntetésén s a főiskola újjászervező munkájában. Az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola tanári kara* választotta meg a felsőház tagjává. Tagja a gazdasági és a naplóhitelesítő bizottságnak.