1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - S. Bálint György - Dr. Bernát István

426 egyetem 1889-ben magántanárrá képesítette; 1899-ben az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári, 1922-ben az Erzsébet-egyetemen a tiszteletbeli rendes tanári címet kapta. 1906-ban a király az udvari tanácsosi címmel, 1917-ben a magyar nemesség adományozásával tüntette ki. A II. oszt. Magyar Érdemkereszt és Ferenc József-rend középkeresztese és a III. oszt. Vaskorona-rend tulajdonosa, a porosz királyi koronarend, a szász Albrecht-rend és a francia Pour le Merité Agricole-rend középkeresztese, valamint a romániai Koronarend nagy tisztikeresztese. A Magyar Tudományos Akadémia 1919ben levelező taggá, 1921-ben rendes taggá, a bécsi állatorvosi főiskola 1910-ben, a berlini állatorvosi főiskola 1912-ben tiszteleti doktorrá választotta. Az Académie vétérianaire de Francé, az Académia de médecine de Belgique, az Academia di Agricolture di Torino, a Royal Society of Medicine, a Royal College of Veterinary Surgeons és több külföldi állatorvosi egyesület tiszteleti, iletve levelező tagja. Az Országos Állategészségügyi Tanácsnak 1900 óta elnöke, az Országos Közegészségügyi Tanács rendes tagja, a Magyar Országos Állatorvos Egyesületnek 15 éven át volt elnöke, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tiszteleti tagja, a Természettudományi Társulat alelnöke, a Budapesten tartott VIII. nemzetközi állatorvosi kongresszus volt ügyvezető alelnöke és ezidőszerint a Nemzetközi Kongresszusi Bizottság elnöke. A földművelésügyi miniszter megbízásából résztvett a külföldi államokkal megkötött állategészségügyi egyezmények tárgyalásain, a kormány képviseletében nemzetközi orvosi és állatorvosi kongresszusokon. Mint a magyar kormány képviselője, tagja és 1929 óta elnöke a Nemzet közi Állategészségügyi Bizottságnak. Irodalmi dolgozatainak egyik része laboratóriumi tanulmányainak eredményét ismerteti, ilyenek — a nagyobbszabású kazuisztikus közleményektől eltekintve — a mailéin- és tuberkulinreakcióról, a gümőkór elleni védőoltásokról, a takonykór pathogeneziséről, a sertéspestis oktanáról és az ellene való védőoltásokról szóló tanulmányai, mely utóbbiaknak eredményeképpen a Magyarországon meghonosodott védőoltások tetemesen csökkentették a sertéspestis által okozott súlyos gazdasági károsodásokat. A dolgozatok másik részét tankönyvek és kézikönyvek teszik, melyek közül legjelentősebb a Marék József tanártársával együtt megírt Állatorvosi Belgyógyászat című munkája. Magyar nyelven 1904-ben jelent meg három kötetben, egy évvel később Spezielle Pathologie und Therapie der Haustiere címen német nyelven. Az utóbbi 1914-ig egymásután négy kiadásban, majd 1922ben hatodik kiadásban jelent meg, ezúttal már három kötetben, időközben pedig lefordították és azóta részben ismételten kiadták orosz, olasz, spanyol és Amerikában angol nyelven. A kormányzó 1929-ben érdemei elismeréséül a Corvin koszorút adományozta számára. Az Állatorvosi Főiskola tanári kara választotta meg a felső ház tagjává. Jegyzője a közoktatásügyi, tagja a közgazdasági és közlekedésügyi bizottságnak.