1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - S. Bálint György - Dr. Bernát István

421 tet azóta is viseli. Ugyanezidőtájt, mintegy tíz évig, a Magyar Néprajzi Társaság és néhány évig a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke is volt. A Magyar Tudományos Akadémiában 1891-hen levelező, 1900-ban rendes-, 1915-ben igazgató-taggá, 1919-ben a II. osztály elnökévé, 1931-ben pedig másodelnökké választották meg. IV. Károly királytól 1916-ban, a koronázás alkalmával szerzett érdemeiért a Lipót-rend lovagkeresztjét, a kormányzótól 1927-ben a II. oszt. Érdemkeresztet a csillaggal, később a Corvin-koszorút kapta. Az Országos Levéltárat, a Magyar Nemzeti Múzeumot, a Szépművészeti Múzeumot, az Iparművészeti Múzeumot, a Budapest-svábhegyi CsillagvizS' gáló Intézetet stb. magában foglaló Országos Magyar Gyűjteményegyetem szervezésében szintén résztvett és az első és ötödik ciklusban (1922—1924, 1931—1932) ugyanitt az ügyvezető alelnöki tisztet is viselte, illetve viseli. Ügyvezető elnöke a Tudományos Társulatok és Intézmények Országos Szövetségének, ügyvezető alelnöke a Magyar Történelmi Társulatnak, tagja a Műemlékek Országos Bizottságának, a Szerzői Jogi Szakértő Bizottságnak, a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak, a lengyel Tudományos Akadémiának, stb. Tagja a felsőház közoktatásügyi bizottságának. Fekete Zoltán (A Soproni Bányászati és Erdészeti Főiskola választottja) 1877-ben Selmecbányán született. Unitárius, nős, főiskolai tanár. A gimnázium elvégzése után a soproni bánya- és erdőmérnöki főiskolát hallgatta s erdőmérnöki oklevelet szerzett. 1898 óta van állami szolgálatban. Négy évig a zsarnócai erdőrendezés vezetője volt, azután mint beosztott tisztviselő, majd mint tanársegéd működött a Selmecbányái bánya- és erdőmérnöki főiskolán, amelynek 1913-ban rendes tanára lett. A Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolának hat éven át volt dékánja, két éven át pedig rektora. Magyar, német és tót nyelven beszél. Járt Olaszországban, Németországban, Svédországban, Finnországban, Lengyelországban, Észtországban, Lettországban, Dániában. Beutazta csaknem egész Európát. Számos hazai tudományos és egyéb jellegű egyesületnek választmányi tagja. Levelező tagja a Finn Erdészettudományi Társaságnak. Harminc év óta munkatársa több tudományos és szakfolyóiratnak. 1927-ben jelent meg első műve „Erdőmérnöki Segédtáblák" címen, 1931-ben pedig „Az akác sorfa fatömeg- és növekvési táblái" címen adta ki legújabb kutatásainak eredményeit. Szerkesztője az Erdészeti Kísérletek c. szakfolyóiratnak. A felsőházban elsősorban közgazdasági, különösen erdőgazdasági és ssaköktatásügyi kérdésekkel foglalkozik. Tagja a közoktatásügyi és a naplóhitelesítő bizottságnak.