1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A vármegyei és városi törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Kolossváry Mihály

391 Kiss Lajos fáradhatatlan lelkipásztori munkával és egyéniségével két-három év alatt gyökeresen megjavította az áldatlan állapotokat. Papi buzgóságára jellemző, hogy a Dunaszekcsőhöz tartozó, mintegy kétezer lelket számláló és vallási gondozásra szoruló szigetlakosságot a legerősebb télben —gyakran élete kockáztatása árán is — állandóan látogatta. Többször beutazta Ausztriát, Németországot, Olaszországot és Svájcot, ahol szociológiai és egyházművészeti tanulmányokat végzett. Minden nemes mozgalom élén állott s a cél érdekében anyagi áldozatok hozatalától sem riadt vissza. Lelkes, hozzáértő barátja a tanügynek és az iskolánkívüli népművelésnek. Az ő érdeme, hogy Dunaszekcső elemi iskolája Baranya vármegyében az első lett. Teljes odaadással karolta fel a levente-intézményt is. Fáradhatatlan munkása volt Baranya vármegye törvényhatósági bizottságának és az állandó választmánynak. Szekszárdra kerülve, rövid idő alatt megszerezte szülővárosának és Tolna vármegyének osztatlan tiszteletét és megbecsülését. Elsőízben tagja a törvényhozásnak. 1931 októberében hívták be a felsőházba Perczel Béla helyébe, akit főispánná neveztek ki. Kolossváry Mihály (Pest vármegye törvényhatóságának választottja) 1867-ben született Katymáron, Bács-Bodrog vármegyében. Pápai prelátus, prépostkanonok. A középiskolát Székesfehérvárott, a hittudományi főiskolát pedig Vácott végezte el. 1890-ben szentelték pappá, 1899-ben kapott plébániát Kiskunfélegyházán. 1901-ben szentszéki tanácsos, 1907-ben esperes, 1909-ben prépost, 1910-ben váci kanonok és egyházmegyei főtanfelügyelő, 1915-ben pápai prelátus lett. Bejárta Olaszországot, Németországot, Ausztriát, Bajorországot, Szerbiát és Romániát; beszéli a német, latin és olasz nyelvet, Közéleti működésének súlypontját főként tanügyi és általános kulturális kérdésekre fordította. Kiskunfélegyházán megalapította a közművelődési egyesületet s a Konstantinum zárdát, mely a magyar Alföldnek legnagyobb nőnevelő intézete. Számtalan társadalmi és tanügyi egyesület tagja. Széleskörű irodalmi munkásságot is fejtett ki. Régebben a Budapesti Hirlap dolgozótársa volt. E lapnak hasábjain valamint az Alkotmányban s a Váci Lapokban számtalan cikke jelent meg, nevezetesebb beszédei pedig nyomtatásban is megjelentek. 1906 októberében II. Rákóczi Ferenc hamvai felett ő tartott ünnepi beszédet. 1922-ben a Petőfi centenárium alkalmából Pest vármegye törvényhatóságának közgyűlésén ő volt az ünnepi szónok. Pest vármegye törvényhatósága küldötte be a felsőházba, ahol tanügyi és általános kulturális kérdésekkel foglalkozott. A polgári iskoláról szóló törvényjavaslatról, az ifjúság védelméről, továbbá a közigazgatási reformról mondott nagyobb terjedelmű beszédei külön