1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A vármegyei és városi törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Berczelly Jenő

371 ralis és szociális érzékével nagy érdemeket szerzett a megye és város fejlesztése körül. Tizenkét évig töltötte be e tisztséget. 1905-ben, Tisza első kabinetjének távozásakor ö is lemondott. Kiváló szolgálataiért a király a Lipótrend lovagkeresztjével tüntette ki. Ekkor viszszavonult hencidai birtokára s csupán a megye közéletében vett részt, ahol páratlan népszerűsége folytán állandóan vezetőszerepet játszott, 1910-ben Tisza István gróf hívására ismét visszatért a politikai élet küzdőterére s a hosszúpályi kerület mandátumát vállalta el, a nemzeti munkapárt programjával. A munkapártban csakhamar vezetőszerephez jutott s 1911 őszén kereskedelemügyi miniszter lett. Két évig állott a tárca élén s ez alatt az idő alatt különösen a közlekedésügy terén alkotott sokat. Érdemeiért a király belső titkos tanácsossá nevezte ki. 1913 óta, amikor megvált a kereskedelemügyi tárcától, főként a munkapárt belső ügyeivel foglalkozott. A forradalom kitörésekor teljesen visszavonult a közszerepléstől s azóta otthon gazdálkodik. Éveken át kezelte Tisza István gróf unokáinak vagyonát is. Politikával azonban a legutóbbi időkig nem foglalkozott, bár mint a Tisza István-társaskör egyik vezetőegyénisége, állandóan szemmel kísérte az eseményeket s Bethlen István gróf politikájának legerősebb támasza volt Bihar vármegyében. Tagja a Kivándorlási Tanácsnak, az Országos Közlekedésügyi Bizottságnak, igazgatósági tagja az Országos Központi Hitelszövetkezetnek. A kormányzó 1931-ben érdemei elismeréséül az I. osztályú magyar érdemkeresztet adományozta számára. A felsőháznak a múlt ciklusban is, s most is alelnöke. Tagja a közgazdasági és közlekedésügyi, a közjogi és törvénykezési, a külügyi, a mentelmi és a pénzügyi bizottságnak s a kivándorlási tanácsnak. Berczelly Jenő (Nógrád-Hont vármegye törvényhatóságának választottja) 1842-foen született a nógrádmegyei Bércei községben ősrégi nemesi családból. Belső titkos tanácsos, ny. ítélőtáblai elnök, földbirtokos. Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte el és a régi pesti királyi ítélőtáblánál s röviddel utána az udvari kanceláriánál állami szolgálatba lépett. Az igazságügyminisztériumban működött annak megszervezésétől kezdve s miniszteri tanácsos lett. 1885-ben budapesti királyi ítélőtáblai tanácselnökké nevezték ki, 1891-ben a kolozsvári, 1894-ben pedig a kassai ítélőtábla élére került s 1912-ben mint táblai elnök vonult nyugalomba. 1905-ben a király belső titkos tanácsosává nevezte ki. Ifjú korában szépirodalommal is foglalkozott és számos tárcája jelent meg a Hölgyfutárban, többnyire Jenőké álnév alatt. Munkatársa volt a Pesti Hölgydivat lapnak és a Nemzeti Képes Újságnak. Na94'