1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A főrendi családok képviselői - Gróf Zichy Aladár

361 mos cikke jelent meg a Budapesti Hírlapban, a Nemzeti Újságban, a Köztelekben és más lapokban, valamint folyóiratokban. 1929-ben Emlékeim címmel megjelent hatalmas munkája nagy feltűnést keltett s az egész sajtót foglalkoztatta. Főleg közgazdasági kérdésekkel foglalkozott, konzervatív szellemben. Tagja volt a főrendiháznak. Elnöke a Gazdák Biztosító Szövetkezetének s még számos gazdasági egyesületben viselt tisztséget. Elnöke volt az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, a Borászati Egyesületnek, az Arad-Csanádi Egyesült Vasutaknak stb. A felsőházba az örökös jogú főrendi családok küldöttek be. Tagja a külügyi és a pénzügyi bizottságnak. Gróf Zichy Aladár 1864-ben született Nagylángon. Római katolikus, nős, belső titkos tanácsos, volt miniszter. Fia néhai Zichy Nándor grófnak, a néppárt megalapítójának. Strassburgban és Insbruckban hallgatta az egyetemet s a budapesti egyetemen fejezte be jogi tanulmányait, önkéntesi évének leszolgálása után a haliéi gazdasági akadémiát is elvégezte, majd kétízben hosszabb tanulmányutat tett Európában. 1893-ban a főrendiház tagja lett, ugyanez év óta cs. és kir. kamarás. Nagykanizsa választotta meg elsőízben országgyűlési képviselővé 1896-ban néppárti programmal s e kerületet 1910-ig képviselte. 1903-ban Zichy János gróf lemondása után a néppárt elnöke lett. A Házban nagy feltűnést keltett felszólalásaival, melyekben az egyházpolitikai törvények revízióját, a katolikus szellemet s a nemzeti követelmények teljesítését követelte. Mint az 1905-ben megalakult ellenzéki szövetség tagja, egyik irányítója volt a nemzeti ellenállásnak. Az 1905—6-iki válság idején a király többízben kérte ki véleményét s egyike volt annak az öt pártvezérnek is, akiket a király 1905 szeptemberében kihallgatásra hívatott. 1906-ban a koalíciós Wekerle-kormányban elvállalta a király személye körüli miniszteri tárcát, melyet a kabinet lemondásáig töltött be. 1907-ben a király belső titkos tanácsossá nevezte ki. 1910-ben régi kerületében kisebbségben maradt, de nem sokkal később ugyancsak néppárti programmal megválasztotta a bodajki kerület. Résztvett a nemzeti munkapárt elleni küzdelmekben, ő is azok között volt, akik, amikor Désy Zoltánt elítélték, azonosították magukat Désy vádjaival; Lukács László azonban nem indított sajtópert ellene. 1917-ben az Esterházy- és Wekerle-kormányban ismét a király személye körüli miniszter lett, az utóbbi kormányban horvát-szlavon-dalmát miniszter is volt egyideig. A bolsevizmus idején részt vett a szegedi ellenforradalmi mozgalomban, az aktív politikai élettől azonban viszszavonult. Tagja a népjóléti és munkaügyi és a pénzügyi bizottságnak.