1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A Magyar Nemzeti Bank elnöke - Popovics Sándor

345 és politikai éleslátásra volt szüksége, mert Wekerle a pénzügyi tárca betöltésével egyidőben miniszterelnök is volt és így a pénzügyi politika jóformán teljesen Popovicsra nehezedett, ami az akkori koalíciós kormányok folytonos válságait tekintve, rendkívül nehéz feladat volt. 1908-iban belső titkos tanácsossá nevezte ki a király, 1909-ben pedig az Osztrák-Magyar Bank kormányzói méltóságába emelkedett. Kormányzói működésébe beleesik a világháború első három esztendeje s vele mindazoknak a nehézségeknek leküzdése, melyekkel fontos pozíciójában a háborús időkben meg kellett küzdenie. 1918 tavaszán IV. Károly király a harmadik Wekerlekormány pénzügyminiszterévé nevezte ki. Neki köszönhető, hogy a háborús gazdálkodással járó infláció valutarontó hatása lassúbb ütemben jelentkezett, ami abból is látható, hogy 1918 derekán 50—60 svájci centimes között ingadozott a korona, holott akor már a valóságban értékének egyharmadára esett. A forradalom kitörésekor visszavonult a közszerepléstől s csak 1920-ban lépett újra előtérbe, mikor a magyar békedelegáció pénzügyi delegátusának tisztségét elvállalta. 1921 áprilisában a Magyar Állami Jegyintézet elnökségét ajánlotta fel neki Teleki Pál gróf miniszterelnök, amit el is fogadott. Ennek az intézménynek megszervezése az ő nevéhez fűződik. 1924 tavaszán, az akkor megalakult Magyar Nemzeti Bank elnökévé nevezte ki a kormányzó. Oroszlánrésze volt az állami pénzügyek talpraállításának munkájában. A magyar koronát példátlan gyorsasággal stabilizálta, s ezzel megteremtette az államháztartás kiegyensúlyozásának legelső és legfontosabb feltételét. Az Angol Bankkal való együttműködés megteremtésével — ami szintén az ő érdeme — megalapozta a jegyintézet tekintélyét s az ő sikeres ércfedezet-politikájának köszönhető, hogy a Nemzeti Bank a világ pénzpiacán az első intézetek sorába emelkedett. A papirkorónáról az ércfedezetű pengőre való áttérést vezetésével 1927 elején a Nemzeti Bank minden zökkenő nélkül igen rövid idő alatt vitte keresztül, nem egészen három hónap alatt a Korona jegyek kilcven százalékát kivonták a forgalomból. Irodalmi munkássága igen kiterjedt. Sok tanulmányt írt pénzügypolitikai kérdésekről, munkatársa volt a Közgazdasági Lexikonnak. A „Pénz sorsa a háborúban" című munkája a Carnegie-alapítvány kiadásában, „A, világháború gazdasági és társadalmi története" című hatalmas összefoglaló műben jelent meg. E munkája a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában 1926-ban magyar nyelven is megjelent. 1927-ben ő képviselte ötödmagával Magyarországot a Nemzetek Szövetsége által összehívott világgazdasági konferencián. Érdemei elismeréséül a kormányzó 1929-ben az I. osztályú Magyar Érdemkereszttel tüntette ki. Elnöke a Magyar Gazdaságkutató Intézetnek, tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, az Országos Természettudományi Tanácsnak. Az ország kiváló, európai viszonylatban is kivételes tekintélyű pénzügyi politikusa, akinek a legutóbbi pénzügyi válság leküzdésében is oroszlánrésze volt. Hivatalból tagja a felsőháznak. Elnöke a pénzügyi bizottságnak, tagja a külügyi bizottságnak.