1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A képviselőház összetétele - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - F. Szabó Géza

264 rend és a hadiékítmény es vöröskereszt díszjelvény tulajdonosa. XI. Pius pápa a katolikus társadalmi élet terén szerzett érdemeinek elismeréséül a Nagy Szent Gergely-lovagrend parancsnoki keresztjével tüntette ki. A törvényhozásnak 1922-ben lett tagja, amikor a marcali kerület pártonkívüli ellenzéki programmal küldötte be a második nemzetgyűlésbe. Főleg pénzügyi, közigazgatási, adóügyi és költségvetési kérdésekkel foglalkozott. A zárszámadásvizsgáló bizottságnak legszakavatottabb tagja volt, az ellenzék őt küldötte tagul az állami jegyintézet ellenőrző bizottságába. Az első országgyűlésben is a marcali kerületet képviselte s figyelemreméltó beszédet mondott a közigazgatás egyszerűsítéséről és a kormányzat felelősségéről. Kiemelkedő bírálatot gyakorolt a székesfőváros közigazgatásáról szóló javaslat tárgyalásánál, a takarékosságról szóló törvényről mondott beszédében pedig széleskörű korlátozást kívánt a kormánnyal szemben. 1928-han résztvett Parisban az interparlamentáris konferencián és ekkor megismerkedett lord Rothermere-vel s azóta állandó levelezésben van vele. Lord Rothermere az ő közbenjárására adományozott 50.000 pengőt Árpádházi Boldog Margit templomának építésére. 1930-ban a Pápai Magyar Lovagok Szövetségének közgyűlése a szövetség elnökévé választotta és ebben a minőségében tagja a Pápai Lovagok Világszövetsége tanácsának is. Fáradhatatlan törvényhozó munkája mellett kerületének községeit valósággal újjáépítette. Díszpolgára Marcali községnek, amely utcát is nevezett el róla. Az új országgyűlésben is a marcali kerületet képviseli, amely most harmadízben választotta meg pártonkívüli ellenzéki programmal képviselőjének. Tagja a gazdasági, az állandó igazoló, a számvizsgáló és a zárszámadásvizsgáló bizottságnak. F. Szabó Géza (Bia, egységespárt) 1877-ben született Nagykőrösön. Református, nős, nyugalmazott főispán. Atyja Nagykőrös városának tiszti-, Pestvármegyének tiszteletbeli főorvosa volt. Középiskoláinak elvégzése után a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi államvizsgát tett. Utána Pestvármegye szolgálatába lépett s annak aljegyzője, majd másodfőjegyzője és tb. főjegyzője lett. Nagy publicisztikai és szépirodalmi tevékenységet fejtett ki; éveken át munkatársa volt a Vasárnapi Ujság-nak és A Cél című folyóiratnak. A Vármegye című közigazgatási szaklap főszerkesztője. Pest vármegye hivatalos lapját is szerkesztette egy évtizeden át. 1914-ben Komárom városának polgármestere, majd főispánja és kormánybiztosa volt. A nemzeti ellenállás idején Monor község díszpolgárává választotta, polgár-