1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A képviselőház összetétele - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Rakovszky Tibor - Dr. Rassay Károly

248 szakította ügyvédi munkásságát és Budapestre költözött, ahol törvényszéki jegyzőnek nevezték ki. Pár hónap múlva a Kúriára rendelték be tanács jegyzőnek, ahol Günther Antal elnök mellett teljesített szolgálatot. 1915-ben az igazságügyminisztériumba került, s itt mint miniszteri titkár a közigazgatási és magánjogi ügyosztályban működött. A kommunizmus idején résztvett az ellenforradalmi szervezkedésekben, s ebben az időben kapcsolódott be az országos politikai életbe. Képességei már tisztviselő kartársai körében is vezető helyet biztosítottak számára. Az ő kezdeményezésére tagadták meg a tisztviselők az együttműködést a kommün véres eseményeiben részes politikusokkal. A bolsevizmus bukása után a nemzeti talpraállás munkájában vette ki erősen részét. Vezető szerephez jutott a Keresztény Nemzeti Párt megalakításában, s a Clark-féle koncentrációs kormány megalakulásakor Bárczy István igazságügyminiszter mellé politikai államtitkárnak hívták meg. Az első nemzetgyűlésben a főváros budai kerületének egyik képviselője volt a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának programjával. A nemzetgyűlés összeülése után azonban Ferdinándy Gyulával, az új igazságügyminiszterrel elvi kérdésekben nézeteltérése támadt, s ezért lemondott állásáról. 1921 elején Teleki Pál gróf miniszterelnöknek a *királykérdésben mondott interpellációra adott válasza miatt többedmagával kilépett a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjából és ötödmagával megalakította a Független Kisgazda Földműves és Polgári Pártot, amelynek vezére lett. Az ellenzéknek egyik legkiválóbb és legharcosabb tagja volt, a szabadságjogok és a jogrend védelmében mondott beszédei mindig feltűnést keltettek. Később csatlakozott a Polgárok és Munkások Szövetségéhez, amely az akkori parlamenti ellenzéket egységes fronton igyekezett felvonultatni a kormánnyal szemben. Bethlen István gróf egyik legélesebb ellenfele volt. IV. Károly király októberi hazatérése után javaslatot nyújtott be, amelyben az egész Habsburgház detronizálását kívánta. Indítványát a nemzetgyűlés leszavazta ugyan, néhány nap múlva azonban hasonló tartalmú törvényjavaslatot nyújtott be a kormány, amelyet a nemzetgyűlés el is fogadott. Az Erzsébetvárosi Körben történt bombamerénylet alkalmával a véletlen mentette meg életét. A második nemzetgyűlésben Budapest déli kerületében kapott mandátumot a Szabadelvű Ellenzéki Pártok Szövetségének listáján. Többízben tett kísérletet a baloldali ellenzéki pártok egyesítésére, törekvése azonban az egyes frakciók féltékenykedése miatt mindig eredménytelenül végződött. Hosszú ideig teljesen külön állt a politikai életben. Amikor a szanálási javaslatok tárgyalása idején az ellenzék passzivitásba ment, szembefordult az ellenzék taktikájával, a választójogi törvény tárgyalásánál pedig majdnem egyedül képviselte a passzivitásban levő ellenzék helyett a demokratikus álláspontot. A frankhamisítás parlamenti tárgyalása során, jóllehet a legerélyesebben szemben állt a kormánnyal, az ország érdekeire való tekintettel igyekezett megakadályozni azt, hogy az ellenzék harca az elvi alapról a személyi támadás terére menjen át. 1924-ben a fővárosi községi politikába is belekapcsolódott