1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A képviselőház összetétele - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Müller Antal - Dr. Nagy Emil

220 kinevezéséig jelentékeny szerepet töltött be. 1905-ben az akkori szolnoki választókerületben Kossuth-párti programmal képviselővé választották, s rövidesen belekerült a delegációba is, hol mint annak legfiatalabb tagja, korjegyző lett és mint a zárszámadások előadója, fejtett ki jelentékeny működést. A koaliciós-rendszer uralma alatt a politikai életben jelentékeny vezető szerepet játszott, s működésében kilátástalan közjogi szempontok félretételének sürgetése mellett, inkább népies agrárius politikai világnézet kidomborításán fáradozott. Ebben az értelemben széleskörű agitációt folytatott és nagy publicisztikai működést fejtett ki a Budapesti Hirlap hasábjain. Úgyszólván úttörő volt a régi, úgynevezett liberális igazságügyi törvények félszegségeinek, s népet károsító vonásainak kimutatása terén s hirdette igazságügyi törvények népszeretettől áthatott megfelelő módosítását. Andrássy Gyula gróf megkínálta a belügyi adminisztratív államtitkársággal, de azt nem fogadta el arra való hivatkozással, hogy az ügyvédi pályát elhagyni nem akarja. Később, 1910. év elején Tisza István gróf a politikai radikalizmus elleni szorosabb politikai szövetségre szólította fel, amit el is fogadott, de a munkapárt nagy győzelmével ez a terv tárgytalanná vált. Az Interparlamentáris Unió már 1907-ben tanácstaggá választotta és ezeken a tanácsüléseken hétízben képviselte Magyarországot. A koalíció bukása után, 1910-ben, régi kerülete újból óriási többséggel visszaküldötte a képviselőházba, ott azonban már igen csekély politikai szerepet töltött be, miután szembehelyezkedett Justh Gyulával és az ellenzék akkori obstrukciós törekvéseivel. Látván ellenkező felfogása sikertelenségét, 1911-ben mandátumáról lemondott és azóta teljesen a nagy uradalmak igazgatásának szentelte magát, egészen igazságügyminiszterré való kinevezéséig. Mint a néhai Esterházy Miklós herceg benső bizalmas embere, élénk résztvett a herceg ama ténykedésében, amellyel akkor még mindennemű törvényes kényszerítés nélkül 42.000 holdat engedett át a falusi földműves embereknek népies kishaszonbérletekre. A kisbérletek tömeges alakítása terén végzett működésének elismeréséül Ferencz József király 1912-ben az udvari tanácsosi címmel tüntette ki. 1922-ben régi kerületének jászsági része újból felajánlotta a mandátumot és egyhangúan meg is választották egységespárti programmal képviselővé. A nemzetgyűlésen főleg a nemzeti termelés gyakorlati emelését és a nép munkaalkalmainak növelését sürgette. Érdemleges tanulmányt dolgozott ki és adott elő a nemzetgyűlésen, amelynek értelmében akkor úgyszólván költségnélkül ki lehetett volna fejleszteni az ország egész úthálózatát, az akkori pénzügyminiszter más felfogásból kiinduló ellenállásán azonban ez a terv hajótörést szenvedett. 1923. év májusában a kormányzó kinevezte igazságügyminiszterré. Ebben a minőségben több jelentékeny fontosságú igazságügyi reformot vitt keresztül. Pénzügyi és különösen szociális kérdésekben azonban nézeteltérések merültek fel közötte és a miniszterelnök között s ezért 1924 tavaszán lemondott a miniszterségről és a kormánypártból is kilépett. Ettől kezdve megszakítá-