1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

Felsőház tagjai - IX. Törvényhatóságok - b) Vármegyék választottjai - jelsovai Jalsoviczky Sándor

JELSOVAI JALSOVICZKY SÁNDOR. 1857 június 22-én Nagykőrösön született régi magyar nemesi családból. Középiskoláit szülővárosában és a felsőlövői (Vasmegve) nevelőintézetben, a jogot a heidelbergi és budapesti egyetemeken végezve 1881-ben a belügyminisztériumba lépett, mint fogalmazógyakornok. 1900-ban mint titkárt a rendőri büntetőosztály vezetésével bízták meg, 1901-ben osztálytanácsossá nevezték ki. A rendőrbiráskodás újjászervezése tervezetét a belügyminisztérium részéről Jalsoviczky készitette el, ő tárgyalta le az egyes minisztériumokkal s 6 vitte keresztül annak életbeléptetését. 1910-ben miniszteri tanácsossá neveztetvén ki a közrendészeti és rendőri büntetőosztályok főnökségével és csakhamar — államtitkári hatáskörben — a harmadfokú rendőri büntetőtanács vezetésével bízták meg. Osztályfőnöksége idejére esik a közlekedési rendészet terén a fővárosban a taxaméter és az autótaxi behozatala. Jalsoviczky léptette életbe a gépjármüvek közúti forgalmáról szóló 1909 évi párisi nemzetközi egyezményt; ezzel kapcsolatban megszervezte az Országos Automobil-Szakértőbizottságot, melyet ugy sikerült összeállítania, hogy a külföld automobil-körei is figyelmükre méltatták e szakbízottságot. O állította fel az állami soffőriskolát. Nevéhez fűződik az Országos Automobil-Alap képzése. Az a meleg érdeklődés, amellyel Jalsoviczky Sándor az automobil-ügyeket kezelte, megnyilvánult abban a támogatásban is, melyben a belügyminisztérium a Királyi Magyar Automobil-Clubot általában is, de különösen a versenyek és túrautak rendezésénél részesítette. Tervszerűen vitte előbbre a tűzvédelem fejlesztését. Ezen cél érdekében keresztülvitte, hogy az állami költségvetésben a tűzrendészetnek külön tétel állíttatott be. Résztvett több rendőri természetű törvényjavaslat kidolgozásában, több külföldi tanácskozáson és kongresszuson. 1917-ben mint államtitkár vonult nyugalomba, Kitüntetései: a Lipót-rend lovagkeresztje, a Polgári hadiérdem-kereszt, a Vöröskereszt hadiékitményes tiszti jelvénye stb. Szülővárosa, Nagykőrös közéletében szintén élénk részt vett egész a vörös-uralom kitöréséig; figyelmét különösen a város és környéke úthálózatának kiépítésére, közegészségügyének és nyers gyümölcsterméke értékesítésének fejlesztésére fordította. Pestmegye törvényhatósági bizottságának 1883 óta tagja. ADunamelléki ref. egyházkerület tanácsbirája, a kecskeméti ref. egyházmegye gondnoka a budai egyház presbitere stb. Pestmegye törvényhatósági bizottsága 1927 januárban a felsőház tagjává választotta. 96