1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

Felsőház tagjai - VIII. Örökös jogú főrendek választottjai - zichi és vasonkeői Zichy Aladár gróf

Ausztriával", 1898-ban ,,A szocializmus ellen" cimü munkáit. 1901-ben szabadelvüpárti programmal a világosi kerület, 1905-ben pedig a lippai kerület választotta meg. Erdemei elismeréséül 1895-ben a kamarási cimet, 1903 október 15-én Őfelségétől a v. b. t. tanácsosi méltóságot kapta. A Szesztermelők Országos Egyesületének alelnöke, az arad— csanádiegy. vasút egyik alapitója, s hosszú időn át elnöke volt, de rendkívül sokat fáradozott az aradi vagon- és lokomotiv-gyár létrehozása érdekében is Erdemeiért még 1899-ben megkapta a magyar grófi méltóságot s 1900 február 13-án meghivatott a főrendiházba. 1910-ben kimaradt a képviselőházból s azóta állandóan az emiitett intézményeknek szentelte idejét. Mint a gazdasági törekvések nagy harcosa az 0. M. G. E.-ban alelnöki minőségben sokáig vitt szerepet. 1918 április 29-én választották meg az O. M. G. E. elnökének, de pár hónap múlva teljesen visszavonult. A főváros társadalmi életében is élénk részt vesz. 1927 januárban a főrendü családok a felsőház tagjává választották. ZICHI ÉS VASONKEŐI ZICHY ALADÁR GRÓF. 1864 szeptember 4-én született mint Nándor gróf, a néppárt alapitójának s kir. tárnokmesternek fia. Gondos nevelésben részesült a szülei háznál, majd Budapesten végezvén középiskolai tanulmányait Strassburgban, Insbruckban és Budapesten jogot hallgatott. Onkéntesi évét leszolgálván a hallei gazdasági akadémia hallgatója volt. Hosszabb tanulmányutat tett Európa egyes államaiban. 1888-ban kapta meg a kamarási méltóságot s 1892-ban átvette birtokai kezelését és résztvett a főrendiház tanácskozásaiban. Egyideig jegyzője is volt a Háznak. 1896-ban a nagykanizsai kerület néppárti programmal képviselővé választotta s a párt életében agilis részt vett. 1903-ban Zichy János gróf lemondván, a néppárt elnökévé választotta, A parlamenti harcokban erősen kivette a részét s az 1904 végén alakult ellenzéki vezérlő-bizottság tagja volt. 1905-ben és 1906-ban régi kerülete újra megválasztotta s mint a néppárt elnöke a politikai kibontakozás tárgyában többször volt Őfelsége előtt kihallgatáson. A koalíció kormányrajutása után 1906 április 8-án a király személye körüli miniszterré neveztetett ki s érdemei elismeréséül már 1907-ben elnyerte a v. b, t. tanácsosi méltóságot. A koalíció bukása után 1910 január 17-én 60