1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

Országgyülési pótképviselők - III. Debrecen - Latinák Jenő - Deák István - Zoványi Jenő dr.

LATINAK JENŐ. 1879-ben Nagy visnyón született régi felvidéki családból. Iskolái elvégzése után mérnöki tanulmányokkal foglalkozott és sok küzdelem után hozta létre szerszámgyárát, mely ma Budapest egyik legjobban prosperáló gyára. A főváros társadalmi és közéletében évek óta visz tevékeny szerepet. Mint a függetlenségi Kossuth párt hive lett 1925-ben a főváros törvényhatósági bizottságának tagja. Sok társaság és egyesület életében visz tevékeny szerepet, az ószeres kereskedők elnöke. Később tagja lett a demokrata pártnak s az 1926 dec. képviselőválasztásokon Debrecen város lakossága lajstromos szavazás után pótképviselővé választotta. DEÁK ISTVÁN. Kisgazda ref. családból származik. Debrecenben született 1878 május 1-én. Szülővárosában és Poprádfelkán tanult, majd Debrecenben 4 reáliskolai osztályt végzett. Ezen időtől kezdve gazdálkodással foglalkozik, kivéve azt az időt, melyet a 39. sz. közös gyalogezred kötelékében töltött. A világháború kitörésekor nyomban bevonult s 1914 okt. 12-én a szerbek elleni cigányszigeti csatában sebesülten is megmentvén bajtársa életét, a nagy ezüst vitézségi érmet nyerte el. Egészen 1916 júliusig katonáskodott, ekkor felmentetvén a katonai szolgálat alól, átvette újra gazdaságát. 1918 nov. a polgárőrség egyik parancsnoka lett* 1921-ben pedig a függetlenségi kör elnökévé választották, mely egyletnek ma is ügyvezető elnöke. Debrecen törvényhatósági bizottságának 1923 óta tagja. Az 1926 jul. időközi választáson fellépett a biharkeresztesi kerületben, valamint a dec. képviselőválasztáson is, de kisebbségben maradt. Debrecen városa akkor lajstromos szavazás után pótképviselőjévé választotta. ZOVÁNYI JENŐ DR. 1865 szept. 11-én Zoványon (Szilágy vm.) született. Nagyváradon a kath, szemináriumban tanult, majd áttérve a ref. vallásra, teológiai tanulmányait Sárospatakon, Utrechten és Kolozsvárott végezte. Ezután az egyháztörténelmi munkásság terére 476