1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

A felsőház póttagjai - VIII. Budapesti tud. egyetem - Lenhossék Mihály dr.

ságot. A budapesti egyetem tanárává 1922-ben nevezték ki és pedig a közjog- és közigazgatási jogi tanszékre. Ujabb munkái közül „A közjog és magánjog határa" (1921), „A magyar közigazgatási jog alapintézményei" (1922), „Magyar közjog, alkotmányjog" (1926) figyelemre méltóak. 1927 január a budapesti egyetem jogi kara részéről a felsőház póttagja lett. LENHOSSÉK MIHÁLY DR. Nagyhírű orvosfamilia sarja. Budapesten született 1863 augusztus 28-án. A piarista gimnáziumban, majd a pesti egyetemen tanult s már orvostanhallgató korában anatómiai dolgozataival pályadijat nyert. 1886 október 29-én avatták doktorrá s apja bonctani intézetében lett gyakornok, majd tanársegéd, végül atyja halála után mint egyetemi magántanár az anatómiai tanszék helyettes tanára Mikor Mihalkovics Gézát nevezték ki egyetemi professornak s nem őt, külföldre ment s előbb Baselben működött Kollmann professor mellett, majd 1891 április óta Köllicker weimari anatómus mellett lett első prosector. 1895-től 1899-ig a tübingai egyetemen működött mint rendkívüli tanár. Ekkor a szakirodalomban is ismert neve volt, német nyelven irt munkái világhírűvé tették. ,,A gerincvelői idegek hátulsó gyökereiről" (1889) s a „Der feinere Ban des Nervensystems im Lichte neuestes Forschungen" (1893) az útjelző morphologiai kutatás teljességét adja. Elemző képessége rendkívüli, szinte azt mondhatni, hogy amely kérdést megir, ott már utána senkinek se akad munkája. Mihalkovics tanár elhalálozása után a budapesti egyetem orvoskara egyhangúlag hivta meg az üres tanszékre s 1899 dec. 26. óta tölti be az anatómia és fejlődéstan székét mint rendes tanár. Többször volt a kar dékánja. Ugy professzori, mint szakírói érdemeiért a Magyar Tud. Akadémia 1897 május 6-án választotta levelező tagjává, 1903 május 8-án pedig rendes tagjává. Őfelsége pedig 1909-ben udvari tanácsosi méltósággal majd a Ferenc József-rend középkeresztjével ruházta fel. Orvosi munkássága a neurontanban érte el kulminációját, az eddig homályos szerkezetű központi idegrendszer feltárása teljesen az ő érdeme. Nagy feltűnést keltett szakkörökben 1922-ben „Az ember anatómiája" című munkájával. A budapesti egyetem orvoskara 1927 januári n a felsőház póttagjává választotta.