1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

Felsőház tagjai - VII. Hivatali méltóságuk alapján felsőházi tagok - kisbaconi Benedek Sándor dr.

a büntetőjog professzora folytatta előadásait. Eközben 1896-ban és 1901-ben a csáktornyai kerület ismételten képviselővé választotta. Minisztersége idején sok város díszpolgára lett, annak megszűnte után pedig intézmények és egyesületek vezetésében vett részt, így a muzeumok és könyvtárak tanácsának elnöke lett. A nemzetközi büntetőjogi egyesület magyar csoportjának elnöke. Az 1905-iki általános választások alkalmával mint a diadalrajutó ellenzék egyik vezérét Pécs város választotta képviselőjévé, mikor pedig az ellenzék kormányra került, 1906 április 30-án a közigazgatási bíróság elnökének neveztetett ki. Húsz éve tölti be rendkívül nagyfontosságú hivatalát s elismert vezéreként ünnepli a jogászvilág. A közigazgatási bíróságnál tartott beszédei eseményei a közéletnek. Gr. Hadik Barkóczy lemondása után 1918 június 27-én Őfelsége a főrendiház elnökévé nevezte ki. 1916 szeptember 8-án a bárói méltóságot nyerte. A Károlyiforradalom kitörése után tartott utolsó főrendihá7Í ülcsen ő elnökölt. Tagja volt 1918 novemberben annak a küldöitségnek, mely Károly királyt a trónlemondásra felszólította. Azután egy ideig teljesen visszavonult, csupán a társadalmi életben vitt szerepet. Deák Ferenc életének ismertetése volt szereplésének következő állomása. 1924-ben jelent meg a haza bölcséről irott nagy tanulmánya, mely mélyen szántó gondolatokban bővelkedő könyve közelismerésben részesült. KISBACONI BENEDEK SÁNDOR DR. 1854 szeptember 14-én Nagykállóban (Szabolcs vra.) született régi székely családból. Miután Debrecenben elvégezte jogi tanulmányait, 1876-ban kineveztetett a debreceni pénzügyigazgatósághoz fogalmazógyakornokká, 1877-ben pedig fogalmazóvá. Négy év múlva áthelyezték Szegedre, de már 1883-ban berendelték szolgálattételre a minisztériumba. Közben nagy irodalmi munkásságot fejtett ki. Már jogászkorában jelentek meg tárcái a „Nagyvárad" cimü lapban, majd 1875-ben mint a „Debreceni Ellenőr" belmunkatársa vezércikkeket is irt. 1880 november 14-től 1881 október 8-ig szerkesztette a „Nagyváradi Értesítő" cimü lapot. A szépirodalommal azonban csak pár évig foglalkozhatott, mert hivatalos működése mindjobban lefoglalta. Ezután pénzügyi és közgazdasági cikkeket irt a napi és szaklapokban. 1883 óta a „Magyar közigazgatás" cimü hetilap 39