1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

A képviselőház tagjai - rozsnyói Pekár Gyula dr.

Társaság tagjai sorába választotta. A politikai éleibe az 1901-iki választásoknál került be, amikor a somlyóvásárhelyi kerület (Veszprém vm.) szabadelvüpárti programmal képviseltjévé választotta. A Pesti Naplónak továbbra is cikkírója maradt, de sok munkája önálló kötetben jelent meg. így hiressé vált munkái közül 1898-ban a ,,Délen és Északon" 1899-ben a „Don Jüan" 1902-ben „Pastellek" és , Livio főhadnagy" 1904-ben a ..Mátyás és Beatrix" cimü történeti drámája jelentek meg. Hosszú idő óta a Budapesti Hirlap állandó cikkirója. Mint szépiró főként novellákat ir. Alapjában romantikus hajlamú iró, szívesen fordul szövevényes, misztikus témákhoz s történetei kitűnően megkonstruált munkák. Értékesebb elbeszéléskönyvei sorába tartoznak: „Vitézi románcok,' (1907), „A frigiai sapka" (1909), „A kölcsönkért kastély" (1910), „Venus könnyei" (1912), „A szép Pongrátzné krinolinja", (1917), „Magyar költők szerelmei" (1920), regényei közül „A liliomos aszszony'' (1903), „Tatárrabság" (1909), drámái közül pedig: „Drághy Éva esküje" (1911), „A kölcsönkért kastély" (1914), „Danton" (1921). Sok külföldi érdemrend tulajdonosa. A Petőfi Társaságnak 1901-ben lett tagja, 1919-ben alelnöke, 1920-ban pedig elnöke, a M. Tudományos Akadémiának is 1911 április 27 óta levelező tagja. Tagja a Kisfaludy Társaságnak, elnöke a Turáni Társaságnak. A kommunizmus előtt ellenforradalmi társaság vezetője volt, azután pedig már a Friedrich kormányban 1919 augusztus 27-én miniszteri tárcát vállalt s november 24-ig mint tárcánélküli miniszter az entent hatalmakkal tárgyalt minden felmerülő kérdésben. Emellett a vellás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkára volt 1921 decemberig s az ország szellemi kincseinek megmentése volt minden gondoskodása tárgya. Ugy az 1920-iki, mint az 1922-iki nemzetgyűlési választások idején Kecskemét ll. kerülete választotta képviselőjévé s a keresztény nemzeti párt tagja volt. Ugy a Házban, mint a bizottságokb-m nagy szerepet-vitt, sokszor szólalt fel kulturális kérdések tárgyalásánál. 1921-ben a Filmtanácsnak is elnöke volt. Az u'óbbi idŐKben mind nagyobb érdeklődéssel fordult egyháza felé, sokat szerepel prot. ünnepségeken s a Luther Társaságnak 1924 óta elnöke. Az 1926 decemberi választások alkalmával Kecskemét lajstromos választás u'.ján s a derecskéi kerület (Bihar vm.) képviselővé választotta. A kecskeméti mandátumról 1927 április végén lemondott. Érdemeiért 1925 november 25-én megkapta az olasz koronarend nagykeresztjét.