1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

A képviselőház tagjai - alsódraskóczi Morvay Zsigmond dr. - Moser Ernő

a bevonuló szerb csapatok elfogták s fogságba hurcolták. Nemsokára kiszabadulva Szegedre ment s az ellenforradalmi mozgalmakban mindig részt vett. A megalakuló Friedrich kormány mellett kisgazdaügyi, később földmivelésügyi államtitkár volt, de a kisgazdapárt megszervezése terén is mindenkor kivette a részét. Az 1920-iki nemzetgyűlési választásokon a dunakeceli kerület megbízólevelével tüntette ki. Egy ideig viselte a belügyi államtitkári positiót is, alelnöke volt a kisgazdapártnak is, később az államtitkárságról lemondva, képviselői hivatásának élt. 1922-ben régi kerülete újra képviselővé választotta s ezután évekig volt pártokon kivüli s főképen a Földmüvesszövetség s a Faluszövetség kiépítésén fáradozott. Parlamenti anekdotái 1925ben „Vidám históriák" cimen könyvalakban is megjelentek. Régi kerülete 1926-ban újra neki juttatta mandátumát. ALSÓDRASKÓCZI MORVAY ZSIGMOND DR. 1884-ben Margittán (Biharmegye) született ősrégi magyar nemesi családból. Nagyváradon járt gimnáziumba s az ottani jogakadémián végezte el jogi tanulmányait is. Letéve az ügyvédi vizsgát, Nagyváradon nyitott ügyvédi irodát. Keresett ügyvéd volt s mint Tisza István belső környezetének tagja a társadalmi életben is tevékeny szerepet vitt. 1913 február 13-án a bihari kerület munkapárti programmal képviselővé választotta. 1918. őszén újra megnyitotta Nagyváradon ügyvédi irodáját s ott maradt a román megszállás idején is. A cséífai kerület (Biharmegye) 1926 decemberben egységespárti programmal Kovács Nagy Sándor volt képviselővel szemben képviselővé választotta. MOSER ERNŐ. 1886-ban született Varannó községben Zemplénmegyében, hol apja az opálbánya gondnoka volt. Eperjesen és Budapesten végezte iskoláit, majd önkéntesi szolgálatra vonult be a 24. sz. vadászezredbe. Hazatérése után a Gazdák Biztosító Szövetkezete hivatalnoka lett. A világháború kitörése után mint főhadnagy a tábori csendőrséghez jutott, majd Volhyniában csendőrparancsnok, végül Vladimir-Volenszkiben főparancsnok283