1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

A képviselőház tagjai - Klebelsberg Kuno gróf

KLEBELSBERG KUNü GRÓF Ősrégi morva katonacsalád sarja. Magyarpécskán (Arad vm.) született 1875 november 13-án. Középiskolai tanulmányait a székesfehérvári cisztercita gimnáziumban végezte, jogot Budapesten, Berlinben, Münchenben és Parisban hallgatott. Tanulmányai befejezte után a miniszterelnökségre került mint segédfogalmazó, miután előzőleg a budapesti egyetemen államtudományi doktorrá avatták. Hivatali pályáján fokozatosan előhaladva, mint osztálytanácsost nevezték ki 1910-ben a közigazgatási bírósághoz bírónak, hol a hatásköri bíróság tagja volt és sok kényes természetű ügy elintézése fűződik az ő nevéhez. Tiz éven át elnöke volt a Julián Egyesületnek s nagy érdemei vannak az egyesület áldásos működése körül. Mint a kormány feltétlen hive, 1913 január 2-án a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkári székébe került, de nemcsak itt, hanem 1915 augusztus 31 óta a Rokkantü^yi Hivatal s 1917 március 10 óta az Országos Hadigondozó Hivatalban is fáradhatatlanul dolgozott. A közoktatásügyi minisztériumban a kereskedelmi tanoncoktatás előkészítése s a konstantinápolyi tudományos intézet létesítése fűződik az ő nevéhez. Erdemeit gr. Tisza István honorálni óhajtván, 1917 március 19-én a miniszterelnökségi államtitkárrá neveztetett ki s az ország sorsának intézésében vezére — Tisza — oldalán minden erejével részt vett. Időközben 1917 április 5-én Kolozsvár II. kerülete munkapárti programmal képviselőjévé is választotta. Erdemei elismeréséül Ö Felsége 1917 január 19-én v. b. t. t. cimmel tüntette ki. Mindvégig tagja maradt a pártnak s fáradhatatlanul küzdött Károlyiékkal szemben eszméiért. Sok üldöztetésnek volt kitéve, amiért is vidéken bujkált a kommunizmus idején. A Friedrich éra idején újra szerepelni kezdett s 1920-ban a soproni kerület kereszténypárti programmal képviselőjévé választotta. Utóbb disszidens lett s mint a csoport vezére vett részt a politikai harcokban. 1921 december 3-án a Bethlen kormány belügyminisztere lett s ő volt az előkészítője a választójogi kormányrendeletnek. Ö vezette a képviselőválasztásokat is, melyeken régi kerületében Sopronban kisebbségben maradt. A parlamentbe csak Korányi bárónak párisi követté való kineveztetése után 1923 március 26-án került be mint Komárom képviselője. Belügyminiszteri székét nagy körültekintéssel látta el. 263