1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

Felsőház tagjai - III. A ref., ág. ev. és az unit. egyház nagyjai - Degenfeld-Schomburg József gróf

ismertebbek „Aisthesis" (Kolozsvár 1903), „Schopenhauer aesthetikája" (1906), „Böhm Károly aesthetikája" (1913), „Látások könyve" (1917). 1917 végén egyházkerületi főjegyzővé választották s a betegeskedő püspök helyett szinte minden teendőt ő végzett, 1921 május 3-án a Budapest kálvintéri egyházközség lelkészévé őt választották meg, majd június 26-án Perzí püspök utódjává a dunamellékí püspöki székbe is őt ültették. A modern theologiai felfogása mind nagyobb tért foglal. „Orgonazúgás" cimü munkája 1923-ban, ,,Tudom kinek hittem" beszéd és cikk gyűjteménye 1927-ben jelent meg. Irodalmi téren szerzett érdemeiért 1923 február 6-án a Kisfaludy-Társaság, 1925 május 7-én pedig a Tud. Akadémia tiszteleti tagjává választotta. DEGENFELD-SCHOMBURG JÓZSEF GRÓF. Kolozsvártt Erdélyben született 1847 december hó 21-én. Apja Ottó gróf a régi Közép Szolnokmegye főispánja volt. Tanulmányainak befejezte után 1867-ben a földművelésügyi ministeriumba került mint fogalmazó. 1871-ben lemondott hivataláról s birtokára vonult gazdálkodni. Alelnöke lett a szatmármegyei Széchenyi társulatnak, 1883 június hó 20-án Őfelsége Hajdumegye főispánjává nevezte ki. Főispáni tisztétől 1901 december hó 15-én felmentetvén elismerésül a Ferenc Józsefrend csillagos középkeresztjét kapta. A megyei életben tovább is nagy szerepet vitt, de gondoskodása főtárgya mégis az egyháza volt. Hosszú idő óta a tiszántúli ref. egyházkerület egyik vezetője, 1896-ban ö lett a egyházkerület főgondnoka. A főrendiházba ezen a cimen először 1899 július 11-én hivatott meg. Két év múlva főgondnoki méltóságáról egy időre megvált s helyét a főrendiházban újra mint cenzusos mágnás foglalta el. Az egyetemes Konvent megbizásából 1904 április és októberben Amerikában járt, hogy az ottani magyar ref. egyházakat beillessze a hazai szervezetekbe. Azóta birtokán gazdálkodott s a társadalmi életben vitt szerepet. A kormányzó 1926 április 3-án a magyar érdemkereszt I. osztályával tüntette ki. 24