1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

Felsőház tagjai - III. A ref., ág. ev. és az unit. egyház nagyjai - Baltazár Dezső dr.

III. A ref., ág. ev. és az unit. egyház nagyjai: BALTAZÁR DEZSŐ DR. 1871 november 15-én Hajdúböszörményben született Debrecenben végezte ref. theologiai és filozófiai tanulmányait. Ezután Tisza Kálmán legifjabb fiának Lajos grófnak volt öt éven keresztül nevelője s ezen idő alatt jogot hallgatott a budapesti egyetemen s itt is avatták doktorrá. Állami ösztöndíjjal volt a berlini és heidelbergi egyetemen s főként egyházjogi előadásokat hallgatott. Ekkor jelent meg első nagyobb tanulmánya az állam és egyház közötti viszonyról. Rendkívül sok egyházjogi cikke jelent meg a Debreceni Protestáns Lapban és más sajtóorgánumokban. 1898-ban a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba került mint fogalmazó s a kongrua ügyek előadója, de két évi működés után 1900 decemberben Hajdúszoboszló lelkésszé választotta s ettől kezdve papi hivatásának él. 1904-ben alsószabolcs s hajduvidéki esperes, 1905-ben hajdúböszörményi lelkész lett. Az 1907-bén alakult országos református lelkészegyesület elnökévé választatott, 1909 óta szerkesztette az egyesület hivatalos lapját, a „Lelkészegyesületet" is. A tiszántúli ref, egyházkerület 1911-ben püspökké választotta, 1917 óta zsinati, majd 1918-ban konventi elnök lett. Az egyházi és irodalmi téren szerzett érdemei elismeréséül a debreceni egyetem 1917-ben honorís cansa doktorrá avatta. 1922-ben és 1924—5-ben Amerikában járt, ahol a magyar ref. érdekeket a nagy tradíciókhoz méltóan képviselte. Irodalmi munkásságát állandóan folytatja, ujabb munkái közül felemlitendők: A háború az evangélium világításában (1918), A megpróbáltatások idejéből (1920), Az én hitvallásom (1920), Elég nekem az Isten kegyelme (1823). Az uj református énekeskönyv megjelenése is neki köszönhető 22