1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

A képviselőház tagjai - nagyapponyi Apponyi Albert gróf

nek kellett elmúlni, mig Őfelsége visszarettent a nyílt törvénysértéstől s a többség vezéreit megbízta a kormányalakítással. 1906 április 8-tól 1910 január 17-ig volt vallás- és közoktatásügyi miniszter, de terveit csak részben valósithatta meg. Látta, hogy katonai programmját a közjogi helyzetünk miatt egyelőre nem lehet keresztülvinni, kulturprogrammjának megvalósítására igyekezett. Az állami és nem állami iskolák jogviszonyának rendezése, az ingyenes népoktatás, a tanítói fizetésrerdezés, a kongrua rendezése mind súlyos küzdelmek eredménye. Iskolatörvényei, mivel a magyar nyelv intenzivebb tanítását kívánta, nemzetiségi oldalról rendkívül heves támadásban részesültek. A bankkérdésből támadt politikai válság kettészakította a függetlenségi pártot s megbuktatta a Wekerle kormányt. A Kossuth vezetése alatti párt tagja volt, mely Kossuth halála után elnökévé választotta. Amikor Károly király Tiszát felmentelte a miniszterelnökség alól s kormányalakítással Eszterházy Móric grófot bizta meg, 1917 június 15-én újra elvállalta a kultusztárca vezetését. A háború legsúlyosabb korszakában majdnem egy évig 1918 május 8-ig vezette ezt a tárcát, mikor kulturális tervei megvalósítására gondolni sem lehetett. Az október forradalom kitörése után visszavonult teljesen a szereplés teréről, a kommunizmus idejében pedig Budapestről eberhardi birtokára ment. Itt főképen emlékiratai megírásával foglalkozott, melynek első kötete meg is jelent s az 1870—1899-ig terjedő korszak megismerésének nélkülözhetetlen forrásmunkája. Irodalmi téren már régebben is szerepelt, a Szt. István társulatnak évekig elnöke volt, — a Kisfaludy Társaságnak 1893 óta tagja, mig a Magy. Tudom. Akadémia 1898 május 6-án választotta tiszteleti, 1908 február 13-án igazgató tagjává, — a budapesti egyetemen pedig a jog- és orvostudományok honoris causa doktorává avatták Eberhardi magányából Clark poliklinikai tárgyalására 1919 novemberben hívták meg Budapestre. Ezen idő óta életét újra nemzetének áldozza. Az 1920 február elején Neuillybe kiküldött békedelegáció elnöki tisztét reá bízták s február 16-án tartotta több nyelven azt a beszédet, mely a magyar igazságot tárta a külföld elé. Sikert lehetetlenség volt elérni, lemondott a küldöttség vezetéséről. A meginduló nemzetgyűlési munkából állandóan kivette a részét s éveken át úgyszólván minden kérdéshez hozzászólt s beszédeivel megjelölte azt az irányt, mely az integer Magyarországhoz vezet Melegen ünnepelte a nemzet 1921 májusban születése 75-ik évfordulóján. Károly király pedig az 1P3