1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

Felsőház tagjai - XI. Élethossziglan kinevezett tagok - ujfalusi Némethy Károly dr.

tért a diplomáciai szolgálatba, mint meghatalmazott miniszter 1911-ben Rómába az olasz udvarhoz küldetett követnek. Nehéz szolgálatából 1926-ban vonult nyugalomba. Az I. oszt. magyar érdemkeresztet kapta meg. 1927 január 22-én a kormányzó a felsőház tagjává nevezte ki. UJFALUSI NÉMETHY KÁROLY DR. Berettyóújfaluban (Biharm.) 1862 augusztus 2-án született. Iskolai tanulmányainak a debreceni ősi ref. kollégiumban elvég­zése és a jogi doktorátusnak a bpesti tudományegyetemen való megszerzése után közpályáját 1884-ben kezdte meg a m. kir. belügyminisztériumban, ahol a hivatali létra lépcsőfokain soron­kivül emelkedve, 1889-ben fogalmazó, 1893-ban segédtitkár, 1895-ben titkár, 1899-ben osztálytanácsos, 1904-ben miniszteri tanácsos, 1910-ben admin. államtitkár lett. Rendkívül munkás életet élt, már fiatalkorában az ügyosztályok munkáját nagy­részt ő végezte, később pedig hihetetlen nagy energiáját, szor­galmát s képességeit felebbvalói is látván, a legnehezebb prob lémák elintézését bizták rá. 1899-ben őt állították az akkor megalakított belügyminisztériumi kodifikációs osztály élére, ame­lyet két évtizeden át vezetett, de ezenkívül még a városi és a községi ügyek irányítása is az ő feladata volt. Meghitt, szor­galmas munkatársa s bizalmasa volt Hieronymi, Széli Kálmán, Khuen Héderváry Károly, Tisza István, Sándor János és Wekerle Sándornak. Sokszor járt külföldön közigaz Q .asi tanulmányok céljából, így beutazta a nyugateurópai államokat és az észak­amerikai Egyesült Államokat. A közigazgatási javaslatok kodifi­kálása terén egy emberöltőn keresztül, előbb mint referens, később mint vezető tényező az összes reformmunkálatokban befolyásos részt vett, igy különösen a közigazgatási bíróságról, a községi közigazgatási tanfolyamokról, a betegápolásról, a gyer­mekvédelemről, a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről, a vár­megyei alkalmazottak, a községi jegyzők és a községi orvosok illetményeinek rendezéséről, a választói jogról és a választóke­rületek újból beosztásáról szóló törvények megalkotásában és végrehajtásában, továbbá a vármegyei reformjavaslatok előké­szítésében. Rendkívüli munkabírása, nagy ismeretei, fáradhatat­lan buzgalma hihetetlen nagy erőkifejtésre bírta. Hivatali műkö­désétől 1919 januárban vonult vissza s azóta nyugalomban él. 11 161

Next

/
Thumbnails
Contents