1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

Felsőház tagjai - XI. Élethossziglan kinevezett tagok - Muzsa Gyula

és a honvédség újjászervezésére vonatkozó törvényjavaslatokat a formák félretételével keresztül vitte. Ezután a koalícióba lépett ellenzék erős támadást indított ellene. A botrányok napirenden voltak, a parlamenti őrség fegyveres hatalmára is szükség lett. Ez az ellenzéket rendkívül elkeseredett harcra ingerelte, nemcsak a kormánypártot vádolták meg, hogy a pártkassza segélyével jutott be mint többség, hanem Désy Zoltán ellenzéki vezető képviselő egy beszédében nyíltan megvádolta Lukácsot, hogy bankoktól pénzt fogadott el a pártkassza részére. A megindult rágalmazási perben a bíróság Désy Zoltánt felmentette, aminek következtében Lukács 1913 június 10-én visszalépett a miniszterelnökségtől. Tisza István kormányában már nem foglalt helyet, de a parlamentnek továbbra is tagja maradt. 1912-ben a Szt. Istvánrend nagykeresztjét kapta. A Károlyi forradalom után is többször nyilt alkalma kipróbált képességeit a köz javára áldozni. Többször vett részt az ország sorsára fontos pénzügyi tanácskozásokban. 1922 óta a Fabank Rt. elnöke. 1927 január 22-én a kormányzó a felsőház tagjává nevezte ki. MÚZSA GYULA. 1862 július 27-én Romániában született. Budapesten, Parisban és Londonban tanult. Igen sokat utazott külföldi államokban, majd a 80-as években hazajött és Dunapatajon gyógyszertárt nyitott. Hosszú ideig alelnöke volt a gyógyszerész egyletnek. De idejének nagy részét a sport népszerűsítésére áldozta. Ö volt a szószólója hazánkban az athletikának, az olympiai játékoknak. Sokszor képviselte nemzetközi kongresszusokon Magyarországot s vezette a magyar sportoló ifjakat St.-Louisba, Londonba, Athénbe. Nagy érdemeiért többször külföldi kitüntetésben is részesült. 1907 április 8-án, majd 1910-ben a dunapataji kerületben függetlenségi programmal képviselővé választották. Érdemeiért Őfelsége 1912-ben a vaskoronarend III. osztályát adományozta neki, 1914-ben pedig udv. tanácsossá tette. 1918 óta csupán a társadalmi s a sportéletben szerepel. Alapitója a Testnevelési Tanácsnak. 1925-ben megkapta a II oszt. magyar érdemkeresztet. 1927 január 22-én a kormányzó a felsőház tagjává nevezte ki. 159