1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

Felsőház tagjai - XI. Élethossziglan kinevezett tagok - Kornfeld Móric báró dr. - Lukács László

vérbetegség gyógyitása is neki köszönhető „Physikalische Chemie und Medizin" cimü nagy munkája 1907—1908-ban jelent meg Leipzigben. Az Orvosszövetségben s az egyetem orvoskorának belső életében is nagy szerepet visz. 1923-ban adta ki , A húgyszervek betegségei" c. könyvét. A kormányzó 1927 január 22-én felsőházi taggá nevezte ki. KORNFELD MÓRIC BÁRÓ DR. 1882 december 30-án Budapesten született. A budapest ág. ev. gimnáziumban, majd a leipzigi és budapesti egyetemeken tanult. Budapesten avatták államtudományi doktorrá. Irodalmi, különösen szépművészeti és társadalomtudományi problémákkal foglalkozott. Ipari pályára lépett, a Ganz Danubius Gépgyár Rt.-nál 1905-ben kezdte s itt gyorsan haladt előre. Mint helyettes vezérigazgató vezette az intézetet 1918 novemberig. 1913-ban megkapta a III. oszt. vaskoronarendet. Eveken át volt elnöke a Magyar Vasmüvek és Gépgyárak Orsz. Szövetségének. Sokat áldozott közjótékonysági célokra, a Szépművészeti Múzeumnak és a Nemzeti Múzeumnak is lelkes mecénása. A Gyűjtemény egyetem, a Nemzeti Bank főtanácsának, a Ganz Danubius gyár Rt. igazgatóságának buzgó tagja. 1927 januárban a felsőház tagjává neveztetett ki. LUKÁCS LÁSZLÓ. 1850 október 24-én Zalatnán (Alsófehérvm.) régi örményeredetű magyar nemes családból. Gimnáziumi és jogi tanulmányait Kolozsvárott végezvén, nagy külföldi tanulmányutat tett. Hazatérve 1874-ben a győri jogakadémia rendkivüli tanára lett. Nem tudott hosszú időt tölteni a tanári pályán s 1877-ben átvette Erdélyben bányamüvei vezetését. Az 1878-iki általános választások alkalmával a magyarigeni (Alsófehérvm.) kerület képviselőjévé választotta szabadelvüpárti programmal. A Házban nagy szerepet vitt az erdőtörvényt létrehozó bizottságban. Az abrudbányai bányászatról tanulmánya jelent meg. 1881-ben és 1884ben régi kerülete újra képviselővé választotta. 1887-ben miniszteri tanácsossá neveztetett ki a pénzügyminisztériumba, de már egy év múlva elhagyta hivatalát s 1891 június 10-én képviselő 157