1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

Felsőház tagjai - XI. Élethossziglan kinevezett tagok - Herczeg Ferenc

HERCZEG FERENC. 1863 szept. 22-én Versecen (Temesvm,) született. Előbb Versecen, majd a temesvári piarista gimn.-ban, Szegeden s Fehértemplomban végezte középiskolai tanulmányait. Azután Bpesten jogot hallgatott. Ebben az időben kezdett először irogatni. Szépirodalmi- és napilapokban jelentek meg tárcái és kisebb novelíái. Amikor pedig a „Fenn és lenn" cimü regénye pályadijat jutatott neki, egészen az irodalmi működés terére lépett. Rendkivül nagy sikerei voltak. Az „Uj Idők" cimü hetilapnak alapitása, 1894 december óta szerkesztője s regényeinek nagy része először itt jelent meg. A Petőfi Társaság érdemeiért 1891-ben tagjai sorába választotta, 1903-ban pedig másodelnök lett. A Magy. Tudományos Akadémiának 1899 május 5. óta levelező, 1910 április 28. óta rendes, 1914 május 7. óta tiszteleti és 1922 május 11-én igazgatósági tagja. A Kisfaludy Társaság 1893-ban választotta tagjai sorába. Több sikerült színmüvét adták elő. Legnagyobb sikerét az „Ocskai brigadéros"-sal szerezte, mely ellen támadás is hangzott el, de a kritika a hazafias költészet remekéül ismerte el. Ismert színmüvei: a „Három Testőr" (1894 március), „ADolovai nábob leánya" (1893), „Gyurkovics leányok" (1897), „Bizánc" (1904), „Déryné ifjasszony" (1907), „Éva boszorkány" (1912). Jókai halála után a Petőfi Társaság 1905ben elnökévé választotta s ő ápolta mindjárt kezdetben Petőfi emlékét a Petőfi ház alapításával. A Budapesti Újságírók Egyesületének 1907 óta volt elnöke. A regényirodalom terén nagy neve van. „A Gyurkovics leányok", „A Gyurkovics fiuk", „Simon Zsuzsa", „Pogányok", „A fehér páva", „Aranyhegedű", „A hét sváb", rendkivül ünnepelté tette nevét. Az 1904-ben létesült „Az Újság" cimü lapnak 1918-ig belső munkatársa volt. Közben 1911—18-ig Tisza Istvánnal együtt szerkesztette a nagy hírnévnek örvendő „Magyar Figyelő" folyóiratot is. A képviselőháznak 1896-ban lett tagja, amikor a verseci kerület szabadelvűpárti programmal képviselőjévé választotta. A következő választások alkalmával régi kerületében megbukott, de 1904 szeptember 13-án a pécskai kerület (Aradvm.) szabadelvüpárti programmal megválasztotta. Az 1904 november 18-iki események után is tagja maradt a pártnak s 1905-ben régi kerülete újra őt küldte a parlamentbe. 1906-ban nem lépett fel s csak az irodalomnak élt. 1910—1918 novemberig munkapárti programmal 152