1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A vármegyei és városi törvényhatóságok által választolt felsőházi tagok - Jalsoviczky Sándor idősb.

92 munizmus idején üldözőbe vették, úgyhogy menekülnie kellett. A vörös uralom bukása után újból átvette hivatalát és nagy érdemeket szerzett a rend helyreállitása és az újjáépítés körül. 1923-ban főispánná nevezték ki. Rendkívül tevékeny egyénisége egész Heves vármegyében osztatlan népszerűségnek örvend. Elsőizben tagja a törvényhozásnak. Heves vármegye törvényhatósága küldötte be a felsőházba, ahol főként közigazgatási kérdésekkel foglalkozik. Jalsoviczky Sándor idősb. (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. tvh. választottja.) 1857-ben született Nagykörösön. Nyugalmazott belügyi államtitkár. A budapesti és heidelbergi egyetemen végezte el jogi tanulmányait s 1881-ben állami szolgálatba lépett. Mint fogalmazó gyakornok, Jekelfalussy Lajos ministeri tanácsos, a rendőri osztály főnöke mellett részt vett a fővárosi államrendőrség és a csendőrség szervezési munkáiban. 1900-ban miniszteri titkári rangban a rendőri biintetőosztály vezetésével bizták meg. Tiz év múlva már mint miniszteri tanácsos a közrendészeti és rendőri büntető osztályok élén állott s elnöke volt a harmadfokú rendőri büntető tanácsnak. A közlekedési rendészet terén számos ujitást honosított meg. Az ő idejében' rendszeresítették a taxamérőt és az autótaxit. Az Országos Automobil Alap felállítása és az Európában ma is egyedüi álló Országos Automobil Szakértő Bizottság megszervezése az ő kezdeményezésére történt s nevéhez fűződik az automobilok közúti forgalmáról Parisban 1909-ben kötött nemzetközi egyezmény életbe léptetése is. 1912-ben állami soffőriskolát állított fel. ő szabályozta az egységes rendőri büntető eljárást és sokat fáradozott a tűzvédelem megszervezése érdekében is. A belügyi kormányzat képviseletében Jtöbb külföldi kongresszuson és tanácskozáason vett részt. 1917-ben vonult nyugalomba. A Lipót-rend lovagkeresztjének, a polgári hadi érdemkeresztnek s a vöröskereszt hadiékitményes tiszti díszjelvényének tulajdonosa. Egyházának életében is tevékeny részt vesz, rendes tagja a református egyetemes egyházi zsinatának s tanácsbirája a dunamelléki református egyházkerületnek. A törvényhozásnak elsőizben tagja; Pest vármegye törvényhatósága küldötte be a felsőházba, ahol főként közigazgatási és kulturális kérdésekkel foglalkozik.'