1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

„Főrendiház" és „felsőház" - Nagybányai vitéz Horthy Miklós Magyarország kormányzója

s 1918. év őszén bekövetkezett szégyenletes események folytán megszűnt és igy a nemzet akarata alkotmányunk régi történelmi keretei között nem juthatott kifejezésre. Amikor az összeomlást követő aléltságból a nemzet újból öntudatra, ébredt, az alkotmányos életben beállott ürt csak ugy lehetett áthidalni, hogy a nemzet, akaratának kifejezésre juttatása végett, nemzetgyűlést választott. Abban az időben, amikor minden forrongott, amikor lét és nemlét kérdéséről volt szó, amikor az egyedül fontos kérdés az ország megmentése volt, a gyors cselekvés lehetőségét biztosító egyedüli megoldásnak a legszélesebb választójog alapján összehívott nemzetgyűlés kínálkozott, mert ez fejezhette ki legjobban a nemzet akaratát A nemzetgyűlésnek, mint a rendkívüli események következtében szükségessé vált ideiglenes szervnek azonban meg kellett szűnnie azoknak a törvényeknek megalkotásával, melyek lehetővé tették az ősi alkotmányunknak megfelelő kéttáblás-rendszer visszaállítását. Ez a munka a felsőházról szóló 1926. évi XXII. törvénycikk megalkotásával befejezést nyert és ez alapon 1927. évi január hó 25-ére országgyűlést hivattam össze. Küzdelmes, nehéz időket élt át az ország azóta, hogy a nemzetgyűlés összeült. Akkor a balsors csapásaitól szinte elfásult, jövője felett csaknem kétségbeesett a nemzet, amely szabad mozgásában, elhatározásaiban és • erejének kifejtésében mindenfelől korlátokba ütközött. Hogy a lelki megrázkódtatások és a kétségbeesés nagyobb kirobbanásokra nem vezetett, hogy a kedélyek lecsillapodtával életerejének és hivatásának tudatában ma nyugodtabban néz népünk a jövő elé, hogy a magára vállalt terhet oly férfiasan, annyi áldozatkészséggel viselte, ezzel oly példáját adta élniakarásának, önbizalmának és fegyelmezettségének, mely kivívta minden elfogulatlan szemlélő méltánylását és elismerését. A mai napon a legnagyobb hálával és elismeréssel kell a nemzet áldozatkészségéről megemlékeznünk. Még lázas volt az ország közhangulata, midőn az első nemzetgyűlés összeült és a lehiggadás csak később és csak fokozatosan állott be. Bár a reánkmért trianoni békéből fakadó nemzeti elkeseredés szükségkép visszatükröződött a nemzetgyűlés tanácskozásain, mégis páratlanul nehéz viszonyok között híven elvégezte a reárótt munkát. Az a meggyőződésem, hogy a tárgyilagosan itélő történetírás