1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A m. kir. honvédség főparancsnoka - A Magyar Nemzeti Bank elnöke - Popovits Sándor dr.

53 szolgálatába lépett, ahol rendkívüli tehetségével és szorgalmával gyorsan haladt előre. Hatévi szolgálat után, 28 éves korában — 1890-ben — már miniszteri tanácsos lett s a legfontosabb ügyeket bizták rá. Résztvett a Széli— Körber-féle magyar-osztrák kiegyező konferenciákon, mint a magyar kormány pénzügyi előadója. 1903-ban a pénzügyminisztérium adminisztratív államtitkárává nevezték ki, 1906ban pedig politikai államtitkár lett a Wekerle-kabinetben. Mint képviselő Pozsony I. választókerületének mandátumával foglalt helyet a Házban, alkotmánypárti programmal. Államtitkári működése során rendkívül nagy tapintatra és politikai éleslátásra volt szüksége, mert Wekerle a pénzügyi tárca betöltésével egyidöben miniszterelnök is volt és igy a pénzügyi politika jóformán teljesen Popovitsra nehezedett, ami az akkori koalíciós kormányzási viszonyok folytonos válságait tekintve, rendkívül nehéz feladat volt. 1908-ban valóságos belső titkos tanácsosává nevezte ki a király, 1909-ben pedig az Osztrák-Magyar Bank kormányzói méltóságába emelkedett. Kormányzói működésébe beleesik a világháború első három esztendeje s vele mindazoknak a nehézségeknek leküzdése, melyekkel fontos pozíciójában a háborús időkben meg kellett küzdenie. 1918 tavaszán IV. Károly király a harmadik Wekerle-kormány pénzügyminiszterévé nevezte ki. Neki köszönhető, hogy a háborús gazdálkodással járó infláció valutarontó hatása lassabb ütemben jelentkezett, ami abból is látható, hogy 1918 derekán 50—60 svájci centimes között ingadozott a korona, holott akkor már a valóságban értékének egyharmadára esett. A forradalom kitörésekor visszavonult a közszerepléstől s csak 1920-ban lépett újra előtérbe, mikor a magyar békedelegáció pénzügyi delegátusának tisztségét elvállalta. 1921 áprilisában a Magyar Állami Jegyintézet elnökségét ajánlotta fel neki Teleki Pál gróf miniszterelnök, amit el is fogadott. Ennek az intézménynek megszervezése az ö nevéhez fűződik. 1924 tavaszán, az akkor megalakult Magyar Nemzeti Bank elnökévé nevezte ki a kormányzó. E minőségében oroszlánrésze volt az állami pénzügyek talpraállitásának munkájában. Irodalmi munkássága igen kiterjedt. Számos tanulmányt irt pénzügypolitikai kérdésekről, munkatársa volt a Közgazdasági Lexikonnak s a »Pénz sorsa a háboruban« cimü munkája a Carnegie-alapitvány kiadásában, »A világháború; gazdasági és társadalmi története« cimü hatalmas összefoglaló műben je-