1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

„Főrendiház" és „felsőház"

4 gyűlés befejezte ezirányu küldetését s átadhatta a törvényhozás munkáját az immár újból visszaállított ősi törvényhozó szervnek: a kéttáblás országgyűlésnek. E lépés jelentősége nem szorul külön méltatásra. Alkotmányunk egyik nagy hiányát pótoltuk s immár csak a trón betöltésének kérdése vár még megoldásra, hogy a Magyar Szent Korona Országainak alkotmánya — már amennyire Trianon után lehetséges — ismét teljes legyen., Az újonnan életrekeltett régi, magyar törvényhozás megalakulása összeesik azzal az idővel, amikor világszerte a parlamentarizmus csődjéről beszélnek s alig van olyan államból csel ö, aki ne foglalkoznék a letagadhatatlanul meglevő válság okainak, jelenségeinek s megszüntető lehetőségeinek kérdésével. S e kérdések elméleti kutatása és vitatása mellett nem egy helyen, gyakorlati kísérleteket, próbálgatásokat látunk. Ez elméleti viták és. gyakorlati kísérletek végső eredményét ma még nem láthatjuk s ezeik vitatása nem is célja, sem hivatása e szerény Almanachnak. A parlamentarizmus válságának kétségtelen oka azonban abban foglalható össze röviden, hogy az élet jócskán előrehaladt, a világ öregedett, mióta a civilizált országok parlamentarizmusát megállapították s a parlamentek alapelvei sok vonatkozásban elavultak. Éppen a haladás az a szempont, amely követelő feltételeket állított a nemzeti. gyűlés elé, akkor is, amikor a régi országgyűlés felsötáblájának a fokozatos fejlődés alapján való megalkotása sorra került S e szempont érvényesült abban a tényben, hogy nem a régi felsőtáblát: vagyis az ősi főrendiházat állította vissza, hanem annak helyére a régi szerv megreformált formáját: a felsőhúzat állította. A régi főrendiház alapelvedben a rendiség, tehát születési és vagyoni előjogok szempontja dominált s igy az napról-napra nagyobb ellentétbe került a demokratikus haladással s igy magával az élettel. S összehasonlitva az egykori főrendiház szervezetét az uj felsőház összetételével, meg kell állapitanunk, hogy azok kétségtelenül mélyreható reformintézkedésekben különböznek egymástól. . Az új törvény meghagyja a hagyományokból, amit meghagyhat s modernizálja — a haladó kornak megfelelően — az elavultat. Bizonyos megszoritásokkal, fentartja a méltóságon, hivatalon és kinevezésen alapuló tagsági jogot, de egyébként mélyreható reformokat hoz.