1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kegyes tanítórend magyar főnöke - Csekó Gábor

32 ték ki. Nyolc évig volt tanára, majd igazgatója a budapesti papnevelő-intézetnek. 1889 óta ellátta az egyházmegye főkönyvtárosi tisztét is. 1909-ben lett címzetes püspök, a háború után pedig a nagypréposti méltóságot nyerte el. IV. Károly király megkoronázásakor, mint az esztergomi főkáptalan ifjabb címzetes püspöke, ő vitte a király előtt az apostoli keresztet. Rendkívüli széleskörű irodalmi munkásságot fejtett ki. Cikkei és tanulmányai a fővárosi napilapok és a katholikus egyházi, valamint pedagógiai szaklapokban jelentek meg. Szerkesztette az Uj Magyar Sión cimü egyházi lapot is. önálló müvei közül ezeket emiitjük meg: A népiskola és az egészségügy (1885); Üdvözlégy Mária! (1886); Zádori János élete (1888); Simor János hercegprímás emlékezete (1891); XIII. Leó és a társadalom (1893); Az északi határon (1893); Szentbeszéd halottak estéjén (1894); Szentbeszéd Szent István király ünnepén (1894); Képek a hazai ellenreformáció mozgalmaiból (1896); Emlékszavak Erzsébet királyné elhunyta alkalmából (1898); Az iskolai munka és pihenés (1901); A képzelet csapongásai (1901); Karácsony a művészetben (1902); A pedagógia és bölcselet (1907); I. Napóleon és a klaszszikusok (1907); Szent Ágoston hitoktatói működése (1908); Az assumptionisták Parisban (1912); Szent Erzsébet befolyása a társadalomra (franciából 1914). A Szent István Akadémia, az Aquinói Szent Tamás Egyesület és a Magyar Pedagógiai Társaság tagja s elnöke az Esztergomi Történelmi Egyesületnek. Elsőizben tagja a törvényhozásnak. A felsőházban főként egyházi, kulturális és pedagógiai kérdésekkel foglalkozik. Csekó Gábor az egri székesfőkáptalan nagyprépostja. 1844-ben született Gombospusztán, Hatvan mellett. Egri nagyprépost, pápai prelátus. Atyja gazdatiszt volt. Tanulmányait az egri érseki líceumban s az ottani hittudományi főiskolán végezte. 1867-ben szentelték fel, majd Aldebrőn és Kaiban lett káplán, később pedig plébános. 1900-ban főesperessé és címzetes préposttá lépett elő, 1902ben egri kanonokká, 1921-ben emelkedett a nagypréposti méltóságba. Anyanyelvén kivül németül, latinul és franciául beszél. Számos hitéleti és valláspedaigógiai tanulmánya és cikke jelent meg ^az egyházi folyóiratokban.