1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Pallavicini János őrgróf

176 renc József-rend nagykeresztjének, az I. o. polgári hadi érdemkeresztnek, a Szent István-rend kiskeresztjének, a Lipótrend lovagkeresztjenek, a Magyar Vörös Kereszt I. o. díszjelvényének stb. 1915-ben a király belső titkos tanácsossá nevezte ki, 1918-ban pedig IV. Károly király a főrendiház élethossziglani tagjává. Díszpolgára Debrecen városnak, Berettyóújfalu és Kölese nagyközségeknek; a tudomány és a közélet terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül a szegedi egyetem 1926-ban honoris causa államtudományi doktorrá avatta. A közigazgatási szakirodalomnak széles körökben elismert munkása kora ifjúságától kezdve Megalapítója a »Belügyi Közlönynek*, melyet hosszú ideig szerkesztett is, főszerkesztője a >Magyar Közigazgatásnak*. Cikkeinek egész sora jelent meg a szaklapokban és napilapokban; önálló müvei: A közigazgatási bíróságról szóló törvény magyarázata; A nyilvános betegápolási törvény magyarázata; A közigazgatási eljárás egyszerűsítése; Die ungarische parlamentarische Reform; A közigazgatási hivatalnokok képesítése és a közigazgatási gyakorlati vizsga. A közélet sok területén ma is vezető szerepet visz. 1922-ben a kormányzó jelenlétében tartott alkotmányjogi értekezletnek meghívott tagja volt. Elnöke az Országos Közművelődési Tanácsnak, tagja az Országos Takarékossági Bizottságnak, az Országos Középitési Tanácsnak, a Magyar Statisztikai Társaságnak, alelnöke a Zsófia Orsz. Gyermekszanatórium Egyesületnek s még számos egyesületben visel tisztséget. Egyházának életében is előkelő szerepet visz; tagja az egyetemes ref. zsinatnak, főgondnoka a budapesti ref. egyháznak, tanácsbirája a dunamelléki ref. egyházkerületnek. Kormányzói kinevezés alapján tagja a felsőháznak. Pallavicini János őrgróf 1848-ban született Pádovában, Olaszországban, volt konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövet. A bécsi Theresianumban végezte el főiskolai tanulmányait s utána diplomáciai pályára ment. Egyideig a Ballplatzon szolgált, azután mint követségi attaché előbb Berlinben, majd Parisban és Londonban. Rátermettsége révén gyorsan haladt előre, mindinkább fontosabb pozíciókba jutott. 1887-ben mint követségi titkár Belgrádba került. 1894-ben már Münchenben teljesített szolgálatot követségi tanácsosi rang-