1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Hoitsy Pál

169 J^ Hoitsy Pál 1850-ben született a pestmegyei Vatyán. Volt képviselő, csillagász és publicista. Bölcsészeti tanulmányait a budapesti és berlini egyetemen végezte, azután a pólai csillagvizsgálóban dolgozott. Hazatérve, folytatta természettudományi stúdiumait s már ekkor feltűnt »Csillagészlelés az első negyedlöben«, »A biztosság feltételei bolygók pályaelemeinek számitásánál«, »Ami az embert környékezi*, »A nagy természet és a kicsiny ember* cimü munkáival. Ugyanez időben azonban már jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki politikai téren is, az Egyetértés és Nemzeti Hirlap hasábjain. Természettudományi és matematikai működése kapcsán föreáliskolai tanárrá nevezték ki, de emellett folytatta politikai irányú sajtómunkásságát is és a függetlenségi és 48-as politika legnevesebb publicistái közé emelkedett. A száműzetésben élő Kossuth Lajos többizben kifejezte elismerését ezirányu tevékenységéért. Verhovay »Függetlenség« cimü napilapjának megindulásakor e lap dolgozótársai sorába lépett Hermann Ottóval és Komjáthy Bélával s e lap hasábjain indítottak kíméletlen harcot a Tisza Kálmán-féle uralom ellen. Verhovaynak egy párbajában szerzett súlyos sebesülése után egyidőre átvette a lap szerkesztését is. Politikai felfogása miatt hajsza indult ellene, mire Hoitsy, hogy feljebbvalóit a zaklatásoktól mentesítse, önként lemondott tanári állásáról s teljesen a hhiapirásnak és tudományos kutatásainak élt. Nevét ekkor már országszerte ismerték s a székelykereszturi kerület 1892-ben képviselőjévé választotta meg, a függetlenségi párt programmjávai. E párt kettéválásakor Ugrón Gábor csoportjához csatlakozott s mindvégig egyik legkiválóbb harcosa volt a 48-as törekvéseknek. Mindamellett folytatta tudományos búvárkodását is, 1899-ben lefordította Flammarion »Népszerü csillagászat« cimü munkáját, mig »Jövőnk s az uralkodóház« és ideológia, mint politikai tényező« cimü müvei politikai természetűek. Egy cikluson* át a gyomai, majd pedig a pápai kerületet képviselte. A koalíció alatt ügyvezető alelnöke volt a nagy függetlenségi pártnak s jelentős tevékenységet fejtett ki a delegációban, valamint a székesfőváros törvényhatóságában is. Résztvett a Wekerle-féle adóreformtervezet és a fővárosi törvény elkészitésében. Utóbbinak előadója is volt 1902-ben jelentek meg »Pillantások