1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - Szuly János dr. - széki gróf Teleki Pál dr.

155 Szuly János dr. (Az Ügyvédi Kamarák választottja.) 1849-ben született Gálosfán, Somogymegy ében. A középiskola után a pécsi jogi líceumon végezte el jogi tanulmányait. Az abban az időben fennállott tanulmányi rendszer értelmében 1872-ben az államvizsgálati bizottság előtt tette le a birói államvizsgát. Magánszorgalomból azonban az 1872—73. évben lehallgatta a budapesti tudományegyetemen a jogi szakon a negyedik évet is s közben ügyvédjelölti gyakorlatot folytatott. 1875 októberében tette le Budapesten az ügyvédi vizsgát s azóta mint gyakorló ügyvéd, állandóan Pécsett működik. Mint ügyvéd hosszú időn át uradalmi ügyvédje volt Schaumburg-Lippe hercegnek, valamint a pécsi püspöki káptalani, székesegyházi és papneveidei uradalmaknak. Az ügyvédi kamara 1926-ban ünnepelte 50 éves ügyvédi és közéleti működésének jubileumát. Ezalatt az 50 év alatt a kamarai választások alkalmával tizenhétizben választották meg választmányi taggá és ötizben kamarai elnökké, amely tisztséget ma is betölti. Különös kedvelője a szőlészetnek, gyümölcskertészetnek és dalmüvészetnek. Ma is diszelnöke a király-dijas Pécsi Dalárdának. Elsőizben tagja a törvényhozásnak. Az ügyvédi kamarák küldöttek be a felsőházba. széki gróf Teleki Pál dr. (A Közgazdasági Egyetem választottja.) 1879-ben született Budapesten. Református, nős, egyetemi tanár, földbirtokos, volt miniszterelnök. Középiskoláit a budapesti piarista gimnáziumban végezte, majd a budapesti tudományegyetemen jogot hallgatott s egy évig a magyaróvári gazdasági akadémia hallgatója is volt. Jogi tanulmányai mellett az egyetemen földrajzi és geológiai előadásokat is hallgatott. 1903-ban jogi és államtudományi doktorátust tett, de ettől kezdve jogi tanulmányokkal már alig foglalkozott s inkább a földrajzi és kartográfiai stúdiumok felé fordult. Tanulmányútjai során bejárta Európát, Északafrikát és Japánt. 1909-ben kiadta »Atlasz a japán szigetek kartográfiájához« cimü, nagy elismerést aratott munkáját, miért is a Societé de la Geographie a Jomarddíjjal tüntette ki. 1909-ben a nemzetközi geográfiai kongreszszuson beválasztották a régi térképek tanulmányozására kiküldött bizottságba, 1913-ban pedig a Magyar Tudományos