1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.
A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - Petz Gedeon dr.
149 napvilágot. A Ferenc József-rend lovagkeresztjének, a polgári hadiérdemkeresztnek és a Vöröskereszt II. osztályú díszjelvényének tulajdonosa. 1926-ban kormányzói elismerésben részesült. Elsöizben tagja a törvényhozásnak. A pécsi egyetem küldötte be a felsőházba. Petz Gedeon dr. (A budapesti Pázmány Péter tudományegyetem választottja.) 1863-ban született Harkán, Sopronmegyében. Ág. ev., nőtlen, egyetemi tanár. Középiskoláit a pozsonyi evangélikus líceumban, főiskolai tanulmányait pedig a budapesti egyetem bölcsészeti karán, továbbá a freiburgi, lipcsei és berlini egyetemen végezte. 1888-tól 1896-ig a budapesti evangélikus főgimnázium tanára volt; 1896-ban a budapesti tudományegyetemen a német nyelv tanára lett s 1904 óta e tanszéken működik mint rendes tanár. Nyelvismerete a német, angol, francia és olasz nyelvekre terjed ki s szakszerű tanulmányokat végzett a nyelvtudomány és irodalomtörténet körében. Egyetemi tanári munkássága piellett főleg a hazai középiskolai tanárképzés terén működött. 1899-ben tanácsjegyzője lett a tanárképző intézetnek, amelyet akkor báró Eötvös Lóránd elnöklete alatt újjászerveztek. 1906-tól 1925-ig az intézet igazgatója volt, azóta pedig elnöke. E minőségben jelentékeny része volt a hazai tanárképzés reformjára irányuló munkáságban, amely a középiskolai tanárok képzéséről és képesítéséről szóló 1924. XXVII. törvénycikk megalkotását készítette elő. E törvény rendelkezéseinek értelmében történik ma az ő elnöklésével a budapesti középiskolai tanárképző intézet átszervezése. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Budapesti Philologiai Társaság választmányi tagja, az Evangélikus Tanáregyesület tiszteletbeli tagja. Tagja a Pedagógiai Társaságnak, a Filozófiai Társaságnak, a Néprajzi Társaságnak, az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek, stb. Széleskörű szakirodalmi tevékenységet folytat 1892-től 10 éven át szerkesztette az egyetemes Philologiai Közlöny modern nyelvű részét; irodalomtörténeti és nyelvészeti értekezéseinek, valamint bírálatainak és kisebb cikkeinek nagyobb része e folyóiratban jelent meg. Egyéb ilyen irányú dolgozatai jelentek még meg a Nyelvtudományi Közlemények, az Irodalomtörténeti Közlemények, Akadémiai Értesítő, Nyelvtudomány, Budapesti Szemle, Magyar Pedagógia,