1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.
A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Albert
130 pesten, a jogot pedig Kassán és Budapesten végezte. Ezután hosszabb külföldi tanulmányutat tett. önkéntesi évét leszolgálva 1877-ben Sárosmegye aljegyzője, majd főjegyzője lett. Közben azonban az eperjesi jogakadémián is tanította a politikát és jogtörténetet. 1881-ben Eperjes város beküldötte a képviselőházba a szabadelvű párt programmjávai. A fiatal képviselő csakhamar vezetőszerephez jutott a politikai életben nagy tudása és tevékenysége révén, megválasztották a közösügyi delegáció előadójává s évtizedeken át betöltötte e tisztséget. A következő ciklusban — ugyancsak Eperjes mandátumával — a Ház jegyzője volt. 1884-ben miniszteri tanácsos lett a kultuszminisztériumban, ahol a felső oktatásügy vezetésével bízták meg. 1887-ben államtitkárrá lépett elő s Lőcse város mandátumával foglalt helyet az országgyűlésben. Mint államtitkár résztvett az egyházpolitikai javaslatok előkészitésében s az ezekkel kapcsolatos nagy parlamenti vitákban. 1890-ben Budapest VIII. kerülete választotta meg, amelyet ezután hat cikluson át képviselt. 1894-ben az első Wekerlekabinettel együtt ő is lemondott államtitkári állásáról s 1895 elején a képviselőház alelnökévé választották. 1896-ban valóságos belső titkos tanácsosává nevezte ki a király s ugyanez évben az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának alelnökévé választották. 1898 végéig működött a képviselőház alelnökeként, ekkor azonban Szilágyi Dezsővel együtt leköszönt, mert a házszabályok alkalmatlanoknak bizonyultak az obstrukció meggátlására, házszabályellenesen elnökölni pedig nem akartak. Ettől kezdve főként a delegációban s a magyar-horvát bizottságban fejtett ki értékes munkásságot s erősebben folytatta soha abba nem hagyott esztétikai, mütörténeti és publicisztikai működését. Esztétikai és történelmi tanulmányai, kultúrtörténeti monográfiái és útirajzai ekkor már az iró- és tudósvilágban is rendkívül tekintélyes helyet biztosítottak neki s 1899-hen a Kisfaludy-társaság, néhány évre rá pedig a Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta. 1903-ban Tisza István kabinetjében elvállalta a kultusztárca vitelét. Miniszterségéhez a jelentős alkotások egész sora fűződik, igy a népoktatásügyi reform, a magyar nyelv tanításának eredményesebb oktatása, a tanítóképzés reformja, a tanitóképesités államosítása stb. 1905 nyarán